Nemrég közöltünk cikket a közeljövő magyar nyelvű kiadásairól. Most újabb, frissen a boltokba került darabot sikerült tesztelnünk. Rövidesen meglátjuk mit tapasztaltunk az Égbolt Vándorai kipróbálása során! Előbb reklám:
A köszönetnyilvánításokat általában a végén szoktuk megírni. Szerencsére sokan állnak a Dice and Decks csapata mögött, akik egy-egy játék megtanításával, megmutatásával segítik, hogy elfogulatlan véleményt írhassunk róluk. Nekik is nagyon hálásak vagyunk, mert ez a civil összefogás a legjobb eszközünk rá, hogy objektívek maradhassunk. Felemelő dolog, hogy a barátaink töretlen lelkesedéssel segítik a munkánkat, még egy-egy élesebb kritikát követően is. Ma azonban egy intézményi szereplőnek mondunk köszönetet és ezzel együtt egy pozitív tendenciára hívjuk fel a figyelmet. A tesztelt példányt Bugyi Nagyközség könyvtárából kölcsönöztük ki! A Bessenyei György Művelődési Ház és Könyvtár évek óta gyarapít kölcsönözhető társasjátékgyűjteményt. Ma már több mint 100 cím várja a játékos elméket. 1,25-4,25-ig terjedő komplexitási skáláról lehet választani. Országszerte egyre több könyvtár vesz állományba társasjátékokat. Ez kiváló tendencia. Sokakat bevon a hobbiba, a régi gémereknek pedig jó lehetőség arra, hogy kipróbáljanak egy-egy darabot, ami (még) nincs meg az otthoni gyűjteményben. Amint látjuk, időről-időre újdonságokkal is találkozhatunk!
A reklám után: Elöljáróban azt írtuk, az égbolt Vándorairól, hogy „aggodalomra ad okot a BGG-n jelzett 2,46-os komplexitás. Posztapokaliptikus családi játék? (Olyan, mint az indián síugró: lehet, hogy van, csak nagyon nehéz elképzelni.)” Hogyan sikerült ezt áthidalni? - Sehogy! A játékban alig fedezhető fel a téma és a mechanizmusok között kapcsolat. Bármilyen más témát is elviselt volna, de idén az újrainduló civilizációk jelentik a slágert a kiadóknál. (Erről korábban már írtunk.) Ettől függetlenül a játék kiválóan sikerült. Lássuk a részleteket!
A természet több évszázados kizsákmányolása után az emberiség egy, még soha nem látott szintű szennyezést idézett elő, ami beborította az egész bolygót, és elpusztított mindent, ami az útjába került. Emberek szétszóródott (szoliter játékmenet…) csoportjainak sikerült mindezt átvészelnie a megmaradt erdők lombjai közé épített menedékekben. Most rajtunk a sor, hogy a megmérgezett felszínre erdőket telepítsünk és a fák ágai közt falukat alapítsunk. A gondolat kicsit asszociál a Gyűrűk ura tünde városaira, ezt üdvözöljük. Jó volt valami ismerős dologgal találkozni új köntösben.
A játékosok feladata, hogy erdőlapkákat helyezzenek le és ezeken falvakat alapítsanak, mindezt úgy, hogy közben nem nő, hanem csökken a szennyezés a törzsünk területein.
A játék eredeti kiadója a francia La Boite de Jeu. Tőlük olyan címek lehetnek ismerősek, mint az Acélmágnás és az Egy Szép új Világ. A szerző Joachim Thôme, nem számít rutinos alkotónak, de nem ez az első munkája. A magyar boltokba is eljutott korábbi, 2020-as játéka a Vad Kozmosz. A gyermeteg külső miatt a Vad Kozmosz esetében tartózkodtunk a teszteléstől. Az Égbolt Vándorai-nál biztosra mentek az illusztrátor kiválasztásában. Vincent Dutrait rajzaira nem lehet és nem is kell mást mondani: szépek. A Tribes of the Wind 2022-ben volt világújdonság. A nagyrészt nyelvfüggetlen játékot a Gémklub hozta el a magyar kiskereskedelembe, ez biztosan pozitív hatással lesz a hazai ismertségére, amit meg is érdemel.
A BGG-n eddig 2000 értékelő adott pontot a szubjektív játékélményre, ezek alapján az Égbolt Vándorai 7,5-ös osztályzatot kap. Az összetettségét 2,55-re pontozták a legnagyobb társasjátékos oldal használói. Már több cikkünkben jeleztük, hogy a BGG értékeit fenntartásokkal kell kezelni különféle okokból. (Például a Luna Maris esetében látható volt, hogy a szerző honfitársai lelkesen felpontozták a játékot.) Jelen esetben a 7,5-ös szubjektív játékélmény inkább egy cseppet lefelé torzít a saját megítélésünk szerint. Ez egy kiváló játék, azonban valószínűleg az átlagos BGG értékelő számára nem kellőképp komplex. A 2,55 pontos összetettség viszont a mi szemünkben is megállja a helyét. Inkább családi darab, mint gémer. Az összetett játékok kedvelői számára azért lesz jó élmény vele játszani, mert a kínált döntési helyzetek adnak elmélyülési lehetőséget, nem a szabályok sokasága. A körünkben három lehetséges akcióból hajtunk végre egyet (kártyakijátszás, falualapítás, templomépítés). Ez még 2,55-ös komplexitáshoz is kevés, de az akcióink sorba rendezése és időzítése kihívások elé fog minket állítani. Az első néhány parti során a szabálykönyvet sem szabad elpakolni, mert a nyelvfüggetlenség érdekében elég komplex ikonrendszert kellett hozzá kitalálni. Nem lesz minden egyből magától értetődő. A kategóriába sorolásnál a családi darabok közé vesszük, de úgy véljük, hogy a gémereknek is van egy-két könnyedebb, nem túl összetett társas a polcon, például olyan estékre, amikor nincs idő egy hosszadalmas partira. Ilyen célra tökéletes, szórakoztató és kellőképp gondolkodtató darab a Tribes of the Wind.
Értékelési szempontként figyelembe vesszük, hogy mennyire ösztönöz a játék a győzelemre!? Erősen. Pontszámítással végződő euro darabról van szó, ahol meglehetősen szolid a játékosok közti interakció, mégis eléri a szerző, hogy őszintén lelkesedjünk benne az első hely megszerzéséért.
Tekintsük át a mechanizmusokat! Mitől működik a játék!? Lapkalehelyezés: négyzet alakú lapkákkal dolgozunk, ezek lehelyezése szimbolizálja, hogy erdőt sikerült telepítenünk a szennyezett talajon. Három féle fafaj (zöld, sárga, lila 😊) és három különböző építmény (katapult, szélkapu, és szélturbina) adják a változatosságot a lapkákon. Erőforrásmenedzsment: a játék mindössze két erőforrást kezel: víz és szennyezés. A víz a fák ültetéséhez kell. A szennyezés pedig egy negatív erőforrás, amit igyekszünk majd minél jobban letisztítani a játéktáblánkról. Ez kiváló ötlet az egyébként jutalmazó játékban. Van valamilyen nagy kihívás a törzsünk előtt a sok szennyezett terület kapcsán és még további veszélyt is jelentünk saját magunkra, ha nem kellő felelősséggel alapítjuk meg a településeinket. Több más játékban is vannak negatív erőforrások, de itt nagyon okosan használja őket a szerző. Sokkal inkább jelentik a szennyezésjelzők a játék integráns részeit itt, mint például Martin Wallace Londonjában a szegénység jelölők, vagy a Champions of Midgardban a blame tokenek. Handmanagement: kijátszható kártyáink négy féle színűek a négy őselem mintájára. Víz: segít vízhez jutni, tűz: segít megtisztítani a területeket, föld: segít fákat telepíteni, levegő: segít a szelek szárnyán utazni a léglovagjainkkal. Nem csak az számít, hogy mi magunk milyen kártyát draftolunk egy nyílt kínálatból, hanem az is, hogy az ellenfeleink előtt milyen lapok vannak, mert a kártyák kijátszási feltétele sokszor az, hogy legyen, vagy ne legyen ez vagy az a szomszédainknál. A játék minden esetben két szomszédra reflektál, azonban a második szomszédunkat könnyen helyettesítheti a nyílt kínálat, ezért két résztvevővel is ajánlható a játék, nem szenved csorbát. Inkább a magas játékosszámot célszerű megfontolni. A gyenge interakció és a játék enyhén AP veszélyes karaktere miatt elképzelhetők hosszú holtidők. (Legjobb 3 fővel. Két fővel is kiváló. Négy illetve öt résztvevővel már nem szívesen játszanánk.) Játék végi célok: amikor megalapítunk egy falut, megszerezhetünk egy falukártyát, ezt vagy egy azonnali bónuszra cserélhetjük be, ami segíti a játékunkat, vagy célkártyaként eltehetjük a parti végére. Hogy mire használjuk a falukártyáinkat, egy kiváló játék a játékban. Összesen négy aktivált célunk lehet, amiből egyet már a játék elején megkapunk. Ha sikerül megalapítanunk mind az öt falut, öt falukártya fog a kezünkbe kerülni, és mivel látjuk a többiek tábláját, egyszer-egyszer nem is a cél és nem is az azonnal fizető bónusz lesz az érdekes, hanem, hogy megszabadítsuk a versenytársainkat egy jól pontozó laptól. Pontról pontra mozgás: ezen a ponton biceg leginkább a tematika. Ha sikerül egy erdőbe eljuttatnunk a kellő számú telepest ők megalapíthatnak ott egy falut, de rögtön ezt követően visszateleportálódnak a fővárosba. Játék-technikailag jó döntés volt így tervezni, de a téma átélhetőségét cseppet sem segíti. Verseny: a játék végét az váltja ki, ha valaki megalapítja az ötödik faluját. Ez is egy kiváló fejlesztői döntés. Nagyon szofisztikált tervezést igényel, hogy be legyen tárazva egy utolsó ponttermő akció arra az esetre, ha valaki kiváltja a játék végét, vagy fordítva, nagyon ügyesen kell rövidre zárni a partit, hogy a többiek már ne tudják befejezni a megkezdett terveiket. Ez az egyik aspektusa, ami gémerként is élményszerűvé tette a játékot.
Egyelőre nem találtunk hírt bejelentett kiegészítőkről, pedig a téma és az összetettség is engedné tágítani ezt a világot.
Egy parti időtartama játékosonként 20-30 perc. BGG értékelésünk 9 pont. Összességében kellemes csalódás volt az Égbolt Vándorai, azonban a téma és a mechanizmusok kapcsolata nagyon gyenge ezért nem kaphatott 10-est. Az ár-érték arány is segített abban, hogy ne 10 felé kerekedjen a pontszám. 16-19.000,- forint közti árcédulákkal találkozhatunk. Az egyik megközelítés azt mondja, hogy ennyi pénz nagyon sok egy egyórás játékért, a másik szerint ekkora összeget igazán megér egy olyan darab, ami 60 perc alatt lejátszható, mert ennek köszönhetően sokszor fog előkerülni. A vélemények megoszlanak.
Ti kipróbáltátok? Mást gondoltok? Egyetértetek? Gyertek, beszélgessünk, mondjátok el a véleményeteket kommentben!
