„Ha a társasjátékpolcon túl közel kerül egymáshoz a Ticket to Ride és a Power Grid és este lekapcsoljuk a villanyt, reggelre megszülethet szerelmük gyümölcse a Chicago Express”.
Hogyan kerülhet be egy nehezen beszerezhető játék az Old but Gold rovatba? Két régi kedvenc legjobb tulajdonságait kell önmagában egyesítenie! A Chicago Express nagyon kevés szabállyal dolgozik, ezért könnyen tanulható. Hat fővel is játszható. Van benne licit. A vasútfejlesztést választja témájául. Alig-alig van benne szerencse, nagyon jól számolható, ezért a legjobb logikát alkalmazó játékos fog nyerni. Így gémereknek is ajánlható. További előnyös tulajdonsága még, hogy kb. 1 óra alatt lejátszható.
Az első kiadása 2007-ben került a boltok polcaira. Ebben az évben olyan újdonságokkal találkozhattak a játékosok, mint az Agricola, a Brass Lacashire, az 1960, Making a persiden és a Race for the Galaxy. Még ma is impozánsnak számító felhozatal. A Chicago Express egy igazi rejtett ékkő a jól ismert régi címek között.
A XIX. századba utazunk vissza és az Észak-Amerika-i vasúthálózat fejlesztésében igyekszünk részt venni. A vonatok és a hálózatfejlesztés hívogató téma, könnyen felkelti a játékosok érdeklődését. A dizájn ellenben inkább „németesen szép”. Ez egy meglehetősen kis szerencsefaktorral dolgozó, vonzó döntési lehetőségeket kínáló euro játék. A doboz azt állítja, hogy 2-6 játékos részére készült, de inkább 4-6 fővel élvezetes. A Power Grid-del szemben, itt nem éreztük szükségesnek, hogy mindenképp a maximum játékosszámmal játsszuk. Négyen is jó élményt képes adni.
Eredetileg a Rio Grande Games adta ki. Magyar lokalizációt kapott ugyan, de nem igazán vált ismerté idehaza. A szerző John Bohrer, akiről biztosan tudjuk, hogy szeret vonatos játékokat tervezni és változatos szerzői álneveket használni. (Mindkettőből van neki jónéhány. – A Chicago Express dobozán például Harry Wu néven mutatkozik be a játékosoknak.) Ő tervezte az eheti másik játékbemutatónk főszereplőjét is, az Age of Steam-et.
A játékosinterakció egy nagyon érdekes formáját választotta a szerző. A játékban 5 vasúttársaság van, akik részvényeket bocsátanak ki. Bármelyikben szerezhet tulajdont minden játékos, így egymás riválisai és szövetségesei is vagyunk egyszerre. Összesen 3 féle egyszerű akcióból választhatunk és maximum 11 körönként bekövetkezik a forduló vége. A játék nagyon pörgős, de mégis jellemző rá, hogy az aktív játékosnak szükséges lesz jól átgondolnia a lépését, hogy ne vétsen stratégiai hibát.
A BGG-n kétezer értékelő pontozta a szubjektív játékélményt. 7,2 ponton áll. De egy 16 éves játék esetén, a szubjektív játékélményre kimutatott pontszám, indiferensnek tekinthető. A komplexitás 2,78 ponton áll, 619 szavazó mondta el, hogy mennyire értékeli bonyolultnak a játékot. Az összetettségre adott pont csalóka lehet. Tényleg csak néhány szabály van és pillanatok alatt meg lehet tanulni a játékot, de jól játszani nagyon nagy összpontosítás, sok gyakorlás árán lehet csak. Viszont már első alkalommal is lehet az egyéni döntésekre koncentrálva a győzelemért játszani, mert nincs sok megjegyzendő szabály. A bankosnak némiképp több feladata van, mint a többi játékosnak, de nem drámai az adminisztráció mennyisége. A tanulási görbéje nagyon barátságos. Leülünk és már szinte játszunk is. De játék közben a stratégiaalkotás során megmutatkoznak a változatos lehetőségek. Az egyetlen komolyan vehető hibája az újrajátszhatóság lehet. A játékmenet elég kötött, ezért a mai erőteljes ingerekhez szokott játékosok talán nem szánnak rá annyi partit, amennyi alatt igazán szárnyat tudna bontani ez a játék. Szerencsére léteznek hozzá kiegészítők. (A beszerzésük, pedig csak egy kicsit bonyolultabb, mint a Koh-i-noor gyémánt elrablása.)
Összetettsége alapján nem, de stratégiai mélysége alapján „gémer” darabnak nevezhető. Sajnos a cikk megírásának a pillanatában nem kapható, de az utóbbi években felfutóban van, egy tendencia, mely szerint a régi klasszikusokat is újra forgalomba hozzák a kiadók. Szurkolunk neki! A játék talán legnagyobb hibája, hogy túl rövid! A magunk részéről akkor fizetjük meg szívesebben az OOP árat, ha tartalmas, több órás szórakozást ígér egy játék. A Chicago Express esetében inkább egy bő órányi időtöltésre számíthatunk.
Az értékeléseknél figyelembe szoktuk venni, hogy mennyire ösztönöz a játék győzelemre. A parti végén együtt számoltuk át, hogy kinek mi volt a matchpoint, a győztes melyik lépése alapozta meg a győzelmet és a vesztesek mikor vétettek végzetes stratégiai hibát. Inkább a felfedezés és megértés játéka ez, mintsem a késhegyre menő harcé.
Mechanizmusok: Licit: a játékosok játékosszámtól függetlenül 120 $-t osztanak szét egymás közt egyenlően. Ez a személyes vagyonuk. Ebből részvényekre licitálhatnak. Amit a tőzsdén költenek, az bekerül a vasúttársaság kasszájába. (Nem a bankba!) A vasúttársaság a saját kasszájából fizet a fejlesztésekért. Minden játékos dönthet fejlesztésről, aki rendelkezik részvénnyel. Ezt a mechanizmust nagy dicséret illeti. Eddig mindig arra ösztönözte a játék a játékosait, hogy igyekezzenek takarékoskodni, itt azonban megvan az értelme egy-egy nagyobb kiadásnak is, ha fel szeretnénk tőkésíteni egy társaságot, amiben tulajdonrészünk van. Befektetések: természetesen, nem filantróp szándékkal igyekszünk befektetni a tőkénket. A célunk az, hogy a fordulókat lezáró osztalékfázisban minél többet zsebelhessünk be. Az osztalékot a bank fizeti ki minden játékosnak a birtokolt részvények száma alapján. Hálózatépítés: nagyon ötletes eleme a játéknak, hogy az egyes tásaságok eltérő számú részvényt bocsájtanak ki, de különböző számú vasúti kocsival is indulnak, így nem mindegy mibe fektetünk be, mert egyes vállalatok hosszabb, mások rövidebb vonalat tudnak kiépíteni. A vonallal elért állomások bónuszokat adnak, növelhetik cégünk osztalékát. A vonalnak nem csak a hosszát növelhetjük, de állomások építésével a minőséget is tudjuk javítani, ez is hozzájárul a cég jövedelmezőségéhez. Erőforrás, mint győzelmi pont: a játékban a részvényesek, azaz a játékosok pénzt gyűjtenek, amit a parti során költhetnek is, de végül az lesz a győztes, akinek a legtöbb pénze marad. Megjegyezzük: a játékpénz jobb minőségű, mint például a Nagyfeszültségben, de itt is jobb pókerzsetonokkal helyettesíteni, ha van.
A játék kapcsán egy szubjektív elemet meg kell említenünk: túl rövid. Négyen játszva alig több mint egy óra volt. Nem adott lehetőséget mélyen elmerülni a világában. BGG értékelésünk ennek ellenére 10 pont. Két jól ismert játék legjobb elemeit ötvözi okosan. A nullához közelítő szerencsefaktor a gémereknek teszi jó választássá, a kevés szabály pedig a családi játékosoknak lehet vonzó. Izgalmas döntéseket kínál. Tőzsderajongóknak ajánlott!
Hívom a kedves olvasókat, gyertek, beszélgessünk a játékról! Melyek a Ti kedvenc vonatos játékaitok? Próbáltátok a Chicago Express-t kiegészítőkkel? Mondjátok el tapasztalataitokat és véleményeteket! Köszönjük, ha szavazatotokkal, véleményetekkel ötleteket adtok szerkesztőségünknek, hogy milyen további old but gold címekkel foglalkozzunk cikkeinkben!?
