Megérkezett Shem Phillips harmadik trilógiájának második része, a Scholars of the South Tigris. Mi ez pontosan? A szerző és állandó grafikus munkatársa Mico (Mihajlo Dimitrievski) sorozatokban gondolkodnak. Idehaza is nagyon jól ismertek az eddig megjelent részek. Az Északi-tengerről és a Nyugati Királyságról szóló darabok. Az első trilógia a viking törzsek életébe adott betekintést, a második pedig a Frank birodalomban játszódik. A jelenleg futó széria pedig az Abbaszida kalifátus idejébe repít minket a Közel-keletre.
Az iszlám aranykora, vagy más néven, az iszlám reneszánsz, általánosan elfogadott nézet szerint a 8. századtól a 13. századig terjedő időszakra tehető, igaz, néhány szakértő szerint a 14 –15. századra is kihatott. Erre a néhány évszázadra az iszlám világ katonai, gazdasági és kulturális fölénye volt jellemző a nyugattal szemben, hiszen a muszlim kultúra ebben a korban maradandót alkotott mind mérnöki, tudományos, oktatási, gazdasági, művészi téren is, amiből a későbbi századokban a nyugat is profitált. Az Abbászida Kalifátus közel-keleti és észak-afrikai területeket uraló, középkori muszlim birodalom volt. 749–750 során alakult ki.
Míg az első rész az utazók kalandjait igyekezett elmesélni, most a kalifa könyvtára nyílik meg előttünk. A Dél-Tigris bölcsei az Abbászida Kalifátus fénykorában játszódik, Kr. u. 830 körül. A kalifa a legélesebb elméket szólította fel, hogy szerezzenek tudományos tekercseket az egész ismert világból. A játékosoknak növelniük kell befolyásukat a Bölcsesség Házában, és képzett nyelvészeket kell alkalmazniuk, hogy a külföldi tekercseket arabra fordítsák.
A Scholars of the South Tigris célja, hamisítatlan euro, azaz pontra játsszák. A pontokat a tekercsek fordításával, a tudomány és a matematika különböző területein szerzett tudás növelésével, a 3 céhben szerzett befolyással, valamint a fordítók nyugdíjba vonultatásával szerezhetjük meg, miután hosszú évekig hűségesen szolgáltak.
Ma már nagyon nehéz elképzelni, hogy milyen lehetett egy olyan világ, amiben a tudás nem állt azonnal rendelkezésre, mégis a Dél-Tigris Bölcsei jóval tematikusabb lett, mint az utazók sorsát bemutató előző rész. A játék meglehetősen összetett, ezért már nem viselt volna el egy komplex térképet. A tekercseket csak egy rondellán körözve tudjuk megszerezni, de a könyvtár világában kibontakozik valamelyest a téma.
Természetesen közösségi finanszírozásban debütált, majd a kiskereskedelmi változatot Phillips kiadója a Graphill Games készítette el. A hazai lokalizációért, - mint eddig - a Reflexshop felel. (Ebben semmi meglepetés nincs. Találgatásra adhat viszont okot, hogy az első trilógia második kiadásával jelentkezni fognak-e magyarul!? A Shipwrights of the North Sea: Redux jövőre jelenik meg.) Az arculat és a komponens minőség a jól megszokott. A dobozok a harmadik részre híztak egy kicsit, mert elhelyeztek bennük egy rendezőt, ami a sok-sok mütyűr miatt indokolt is.
Phillips presztízskérdést csinál belőle, hogy minden egyes játékban módosítson egy kicsit a munkáselhelyezés mechanizmus működésén. Ezt itt is megtette. Dicséretes, hogy a játékosinterakció nem merül ki abban, hogy helyszíneket foglalunk el egymás elől. Az egymásra hatás kölcsönösen jó üzletek formájában is meg tud mutatkozni. Sok játék után érdekes lesz kitapasztalni, hogy két gyakorlott játékos milyen szinergiákat alakít ki!? A játékban van zsákból húzás, kockadobás és kártyafelcsapás. Ebből arra következtethetnénk, hogy nagy a szerencsefaktor, de ezek a mozzanatok inkább az újrajátszhatóságért felelnek. Arra ösztönzik a játékost, hogy frissen tervezzen a kidobott/kihúzott dolgok ismeretében. A legjobban tervező játékos fog nyerni, nem tudja a szerencse elbillenteni a mérleg nyelvét. Az újrajátszhatóságot az alapvető algebra szempontjából nem vizsgáljuk többet. Ha egy játékban ki lehet tanulni valamilyen nyerő stratégiát, az végzetes hiba. (Valószínűleg a kiadók ilyesmit már nem engednek meg maguknak.) A téma szempontjából azonban érdemes szót ejteni a megismételhetőségről. Úgy véljük, jónéhány partin keresztül akarunk majd ismerkedni a kalifa könyvtárának világával. Nem annyira regényes a felütése, mint az Anachrony-é például, de ha valaki szereti a történelmet és egy olyan kort keres, amiről nagyon keveset tanultunk az iskolában, itt megtalálhatja. Egy játék alatt nem lehet minden szépségét megismerni. A doboz 1-4 játékos számára ígér 60-90 perc szórakozást. Három résztvevővel sikerült leszorítanunk a játékidőt 3 óra alá, de nagy idő és energiaráfordítást kér a játékosoktól. (Főként, ha van egy AP-s résztvevő a csapatban.)
A BGG-n eddig kb. 580-an mondták el, hogy mennyire voltak megelégedve a játékélménnyel. A Schollars 8,2 ponton áll. Nagyon szép szám, ugyanakkor a magunk részéről egy kis fenntartással kezeljük ezt az értéket. A téma és a mechanizmusok közt lévő rés miatt meglepőnek tartjuk, hogy 8 pont fölé repült a legnagyobb társasjátékos közösségi oldalon. Hibaként ez írható fel, az AP veszély és az, hogy sok apró szabály van benne, amikről meg lehet feledkezni. Az összetettséget 3,95-re skálázta be eddig 77 felhasználó. Mi ettől egy hajszálnyit könnyebbnek éreztük, de nem kell aggódni: ez egy gémer játék. Szabálymennyiségben sem kevés, de a lehetőségek elemzésében is jócskán lesz terük a játékosoknak kibontakoztatni a tehetségüket. Az első partit érdemes tapogatózásra szánni és csak feltérképezni a szabályrendszer működését, a pontszámítás teljes figyelmen kívül hagyása mellett. Egyelőre csak a Lovasban kapható idehaza, az ára aluról karcolja a 23.000,- forintot. Érdekes összevetni a Nyugati Királyság lovagjainak árcédulájával… A sorozat rajongói biztosan nem sajnálják majd a nagyobb összeget, amibe ez a játék kerül. Ha valaki újként ismerkedik Phillips játékaival, érdemesebb valamelyik korábbi darabbal próbát tenni először.
Odafigyelünk rá, hogy mennyire ösztönzi a játékosokat győzelemre a tesztelt játék. A Scholars esetében ez nem túl erős. Annyira bonyolultak a szabályok, hogy szeretnénk elsősorban átlátni a rendszert, amit a tervező megálmodott és önálló döntéseket hozni. Ha még nyerünk is, az már csak bónusz.
Nézzük, milyen mechanizmusokkal dolgozik!? Munkáselhelyezés, dobókocka munkásokkal: (ahol a kockának a pontérték mellett a színe is számít.) Súlyosan el van bonyolítva ez a rész. De valószínűleg szanszkritról arabra sem volt egyszerű lefordítani egy tudományos tekercset, főként, ha még a görög nyelvet is közbe kellett iktatni. Jórészt emiatt írtunk a próbaparti szükségszerűségéről. Ha a játékosok együtt lapozgatva igyekeznek a szabálykönyvből kitalálni, hogy melyik kockát milyen színre módosíthatjuk és a rajta lévő pontokat mennyinek számolhatjuk el, akkor már a végén elveszíti a jelentőségét, hogy ki szerezte a legtöbb győzelmi pontot. Nagyon intuitívnak szánták ezt a részt. A különböző színű kockák színmódosításánál a színkeverés szabályai érvényesülnek, pl. kékből és sárgából lehet zöldet csinálni. (Annyira azért nem magától értetődő, mint a szerzők hitték.) Munkáselhelyezés: vannak benne meeple munkások is, amik a dobókocka munkások értékét, vagy színét tudják módosítani. Hand Management: nem elég letenni egy kockát munkásként, amit egy meeple munkással módosítunk! Először ki kell játszani alá egy kártyát, amire elhelyezzük a kockát. (Egyszerű, mint az egyszer egy!) A kijátszott kártyákkal egy programsort írunk, ami akkor aktiválódik, amikor a pihenés akciót választjuk, és frissítjük az egyéni játékostáblánkat. Bag Building: a játékot egy húzózsákba elhelyezett kockakészlettel kezdjük, amiknek a nagyobb része fehér, tehát nem rendelkezik különleges képességgel, ezekből fogunk minden fordulóban húzni és ezt a zsákot próbáljuk majd színes kockákkal feljavítani menet közben. Egyedi játékosképességek: más-más kezdő erőforrásokkal és kockakészlettel indulunk. Ezeket lapok adják meg, amiket az elején draftolunk. Erőforrásmenedzsment: szerencsére a sok egyéb bonyolult dolog mellett a játék csak két féle erőforrást kezel, az aranyat és az ezüstöt. Ezüstből vásároljuk a tekercseket és arannyal fizetünk a fordítóknak. Area Majority / Influence: a Wayfarers-ből ismert kupolák itt is megjelennek. A megszerzett tekercseket elküldjük a kalifátus egyik könyvtárába (kupolába), ezzel befolyásra teszünk szert, és van egy többség dönt alapú pontszerzési lehetőség is. Időről időre előkerülnek a tekercsek paklijából kártyák, amik a kupolák kiértékelésére szólítanak fel. Ezekből az utolsó pedig kiváltja a játék végét. Technológiai sávok: hat féle tudományban fejlődhetünk. Amikor a pihenés akciót választjuk az előre beprogramozott akcióink fognak lefutni, ha azonban előzőleg egy-egy tudományban jobban elmélyedtünk, akkor erősebb hatást váltunk ki. Rondella: Említettük, egy körön mozogva vehetjük el a tekercseket. Ha nem olyan helyen állunk meg, ahonnan tekercs érhető el, akkor valamilyen bónuszt szerezhetünk.
Shem Phillips történelmi sorozatait már jól ismerjük, a legújabb darab kellőképpen más, mint az eddigiek, de mégis érződik benne a szerző stílusa.
BGG értékelésünk 8 pont. Kiváló játék lehet, de nem adja magát könnyen. Nagy energiabefektetést kíván megtanulni a szabályait és van egy észrevehető rés a téma és a mechanizmusok között, de a gameflow jó. Ha sikerül átlátni a szabályokon, nagyon élvezetessé válik megtervezni egy-egy kört. A Nyugati Királyság és az Északi-tenger széria rendre kapott kiegészítőket, itt nem sok tér maradt a bővítményeknek. Az alapjáték viszont kiváló példája annak, hogy az égtájas játékok nem egy kaptafára készülnek, hanem óriási kreatív energia van a szerzőben.
Hívjuk a kedves olvasókat, gyertek, beszélgessünk a játékról! Próbáltátok? Mást gondoltok? Írjátok meg nekünk! Köszönjük, ha véleményetekkel ötleteket adtok a szerkesztőségünknek! Jövő héten pedig az esseniek után egy magyar kiadói újdonságot mutatunk be!
A Dice & Decks nevében köszönjük Istvánnak, hogy megmutatta nekünk a Scholars of the South Tigris-t. Ezzel alapanyagot biztosított a cikk megírásához!
