Még az életem társasjátékos időszakának kezdetén nagyon szemeztem a Gaia Projekttel. Ekkoriban főleg a BGG akkori top100-as listájából válogattam játékokat, és inkább kevés utánajárással, a doboz alapján. Így akadt meg a szemem ezen a játékon, és kezdett foglalkoztatni, mint az űrstratégiai játékok lehetséges képviselője. Aztán teltek a hónapok és egyszer csak megkaptam ajándékba. Egy-két kipróbálás után úgy éreztem, nem túl különleges alkotás. Azt tudni kell, hogy akkoriban jött be a képbe a Twilight Imperium, így akaratlanul is hozzá hasonlítottam sok játékot, ha nem is egy az egyben, de annyira legalább, hogy ha űrstratégia, akkor köszönjön vissza a téma a játékban, így a szekrény hátuljába száműztem a GP-t, és ott is maradt sokáig. Aztán eltelt pár év, amikor anyagilag nem volt lehetőségem társasjátékot vásárolni, utána pedig kétszer meggondoltam, hogy mire adok ki pénzt. Volt pár játék, amik eléggé erős vonalat képviseltek a meglévők közül és szívesen játszottunk velük úgy, mint a Food Chain Magnate és persze az Arkham Horror harmadik kiadása, vagy épp a Holtak tele. Aztán elkezdtem rajta gondolkozni, hogy milyen jó lenne egy olyan játék, ami gyengébben tematizált, elővehető hétköznap egy néhány órás játékra és egy igazi gazdasági euró, amiben nyersanyagokat konvertálsz, egyiket a másikra, ugyanakkor vannak mélységei. Először főként középkori témájú játékokban gondolkoztam, de egyszer csak beugrott, hogy ki kéne próbálni ismét a Gaia Projektet. Kipróbáltuk egyszer, kipróbáltuk kétszer, kipróbáltuk sokszor és rájöttem, hogy (hasonlóan az Arkham Horrorhoz korábban) egy méltatlanul elhanyagolt, nagyszerű játék lapul a polcunkon, szimplán rosszul kategorizáltam fejben (gazdasági euro űrstratégia helyett), vagy szimplán csak meg kellett érnem rá fejben.
De miért is zseniális a játék?
Induljunk a kályhától. Aki nem ismerné, a Gaia projektben mindannyian egy-egy fajt alakítunk, akik épp elérték a technológiai fejlettség egy olyan pontját, ahol elkezdhetnek más bolygók felé terjeszkedni. A játék során ez lesz a feladatunk, miközben fejlesztjük a technológiánkat 6 különböző sávon, menedzseljük a nyersanyagainkat (érc - kredit - tudás - kvantum-tudatkocka - energia), épületeket építünk/fejlesztünk és új bolygókat hódítunk meg. Egy gyengén tematizált játékkal van dolgunk, a fajokról nem rendelkezünk háttérismeretekkel, a doboz nem tartalmaz leírást róluk, és a játékostáblák hátoldalán egy másik faj van, nem pedig a faj leírása, a szabálykönyv is csak a fajok egyedi képességeit írja le nekünk.
Ami igazán fantasztikussá teszi a játékot, szerintem:
Kellően komplex: Egyszer biztosan utánanézek, hogy BGG-n mi alapján kapják a játékok a komplexitásra vonatkozó pontjukat, de egyelőre érjük be azzal, hogy a játék komplexitása 4.39. Nem érzem vészesnek ennek ellenére, de igényel néhány játékot, míg tényleg azt érezheti az ember, hogy nyeregben van. Sok dologra kell figyelni, ami miatt sok lehetőség is rejtőzik a játékban, de úgy alkották meg, hogy átlátható marad, a készítők minden táblát elláttak vizuális segítséggel, és a sok lehetőség ellenére nem érzem azt, hogy túl lenne bonyolítva.
Aszimmetria: A Gaia Projektben a 14 frakció mindegyike különböző tulajdonságokkal bír. A frakciók bolygótípus szerint oszlanak meg, azaz például a jégbolygókon lakó Nevlák és Itarok közül egyszerre csak az egyik lesz játékban, mert az egyik a játékostábla egyik oldalán van, a másik a másikon, de különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, amik egy részről a táblán vannak jelölve, más részről a szabálykönyv részletesen leírja az egyedi tulajdonságokat. Vannak frakciók, ahol ezek az egyediségek kevésbé, más frakcióknál erősebben jelen vannak, ami nagyon sokat ad a játék újrajátszhatóságához is.
Variálható térkép: A térképet 10 kétoldalas térkép lapkából építhetjük fel (helyesbítés: 3 darab kétoldalas lapka van és 7db 1 oldalas), így van lehetőségünk egyedi térképeket kitalálni, ha már unjuk az eredetileg ajánlottat. Amúgy is hatalmas újrajátszhatóságot ad a játék az egyedileg felkerülő célok és az aszimmetrikus frakciók miatt, de a térkép variálhatósága miatt egy óriási plusz pont jár a játéknak. Lévén egy olyan játékról beszélünk, ahol a térképen terjeszkedünk és végesen állnak rendelkezésre a bolygók, fontos, hogy legyen lehetőségünk a variálásra és adott esetben teljesen egyedi dolgokat is kipróbálhassunk, amiket nem a szabálykönyv tesz elénk.
Szűkösség: Mivel a játék során a bolygók kolonizálásával tudunk épületeket építeni, a nyersanyagokat is a meghódított bolygók arányában kapjuk majd meg. Viszont a bolygók kolonizálásának és az épületek építésének is elég szép költségei vannak, így nem tudunk a végtelenségig terjeszkedni. A nyersanyagainkat ugyan bizonyos korlátok között tudjuk egymásból egymásba konvertálni, de mindig azt fogjuk érezni, hogy jól jönne néhány extra kredit, érc vagy tudáspont. A négy fős játékmód pedig a térképen is elhozza nekünk a szűkösséget, amit a nyersanyagok terén megkapunk.
Euros alultematizáltság: Ez egy elég megosztó tulajdonság, és a cikk elején én is azt taglaltam, hogy sokáig hátrányként éltem meg a játéknak ezt a tulajdonságát. Szeretem az ameri játékokat és ugyanannyira az eurokat, bár mindkettőből a komolyakat, lásd Arkham Horror vs. Gőz kora. Ha igazi véreuros szemmel nézem ezt a játékot, azt kell mondjam, hogy nagyon jól áll neki a gyenge tematizáltság, mert a lényege az, hogy gazdálkodjunk, és erről semmi sem vonja el így a figyelmünket. Azért nem kell, hogy erősen tematizált legyen, mert ez így pont jó! (Azt hiszem, itt kapok majd pár negatív kommentet is.)
Tehát összességében egy hihetetlenül jó, szűkös, de sok lehetőséget tartogató gazdasági euroról van szó, és aki szereti/imádja ezt a kategóriát, annak szerintem kötelező kipróbálnia a Gaia Projektet.
Szereted? Írd meg kommentben! Utálod? Írd meg kommentben!
