Víz alatti városok, Ark Nova, Wayfarers of South Tigris, mi a közös ezekben a játékokban? Tárgyilagosan mindössze annyi, hogy a játékot működtető mechanizmusok közt megtaláljuk a tablóépítést. A publicisztikák viszont ennél messzebbre mennek. Mindről megjegyezték, hogy A Mars Terraformálásához hasonló, de annál élvezetesebb játékélményt fognak kínálni. Szerkesztőségünk is megtalálta a maga „trónkövetelőjét”. Ez egy roppant szubjektív, ennélfogva nagyon megosztó tartalom, ezért rögtön az elején le kívánjuk szögezni, hogy a bemutatott játék saját jogán is kiváló darab, nincs szüksége az összevetésre. Mégis viszonyítási alapként kezeljük a Mars Terraformálását. Ha a kedves olvasók nem szeretik, nagyon kedvelik, vagy esetleg unják a hivatkozott társast, álljon itt egy jó példa, ami hasonló döntési helyzetek elé állít játék közben, de teljesen eltérő hangulattal.
Dobpergés kellene, amikor leírjuk: a kék sarokban a címvédő A Mars Terraformálása Jacob Fryxeliustól, a piros sarokban az új feltörekvő Stefan Feld: Amsterdam.
A XIX-XX. század fordulóján Amszterdamban virágzott a csipke, tulipánhagyma és a sajtkereskedelem. Egyebek mellett ma is ezek az árucikkek teszik híressé Hollandiát. A társasjáték szerzője Stefan Feld egy olyan korszakot választott a város történetéből, ami szinte követeli, hogy gazdasági euro társasjátékként jelenítsék meg.
Szerepünk szerint kereskedők vagyunk, akik a városi iparosok és a kikötő összekötéséből próbálnak minél nagyobb haszonra szert tenni. A téma nem számít különlegesnek, sok játékban kapnak főszerepet a kereskedők, de a város környezete megadja azt a pluszt, ami már témájában is emlékezetessé fogja tenni a játékot.
Feld új város sorozatának második tagja (1.: Hamburg 2.: Amsterdam 3.: New York 4.: Marrakesh) a Queen Games-nél jelent meg. A sorozat minden darabjára igaz, hogy valamelyik korábbi Feld játék frissített, átgondolt verzióiként kerülnek a piacra. Idehaza a Piatnik kiadó szokta lokalizálni a Queen Games játékait, remek hír lenne, ha ezeket a címeket is elhoznák a hazai közönségnek.
Az Amsterdam komponensei és asztalképe kiemelkedőnek számítanak a gazdasági eurók körében. Szép alkatrészeket kapunk. A grafika is tetszetős. Az asztalkép pedig egészen kiemelkedő. Jó nagy asztal kell hozzá!
Ha nyerni akarunk, komoly tervezésre lesz szükségünk, de a szerencse is kap egy kis szerepet a játékban. Van véletlenszerű kártyafelcsapás, lapkafelcsapás és dobókocka-gurítás. A szerencse épp csak annyi, hogy a játék ne legyen túl száraz, és fennmaradjon az érdeklődésünk. Így minden körben több forgatókönyvet kell előre elterveznünk és csak azt tudjuk megvalósítani, amihez a kidobott kockaértékek és a felcsapott kártyák megfelelnek. Többször újra kell tervezni a folyamatainkat.
Köszönet Péternek, amiért megmutatta a játékot. Még csak január van, de nem túlzás ezt az év meglepetésének nevezni.
A számok: BGG-n szubjektív játékélményre adott kb. 240 értékelés alapján 7.9. Én 10 pontra értékeltem, mert jól átjött a téma és olyan mechanizmusok hajtják a játékot, amik nagyon szimpatikus döntési helyzeteket kínáltak. (A játékot azonban nem várom az első vonalba, mivel egy korábbi játék újrakiadása. Nagyon erős versenybe, telített piacra fog megérkezni.) Komplexitásra 3.53 pontot szavazott eddig a Board Game Geek közössége. Összesen 15 szavazat van eddig, hét 3-as és nyolc 4-es. Ebből is látszik, hogy ez egy gémer csemege lesz. A saját véleményem inkább az, hogy 4-hez közelítő komplexitás lenne a reális átlag. Sokkal könnyebb a játékot játékmestertől megtanulni, mint az angol/német nyelvű szabálykönyvből. Ha valaki önállóan tervez nekiülni, szánjon rá egy egész estét, főként az egyes kártyák hatásai miatt lesz sok szabálykönyvlapozgatás! A tanulási görbe viszont ideális. Látszik, hogy Feld az egyik legrutinosabb szerző a világon. Az alapszabályok tisztázása után, már az első körben is tudatosan hoztam meg a döntésemet, de az utolsó kör végére sem vált repetitívvé a játék.
Fontos értékelési szempontnak tartom, hogy a játék mennyire ösztönöz a győzelemre!? A téma békés voltát meghazudtoló módon képes az embert feltüzelni. A pontról pontra mozgás, a draft és a pick up and delivery mechanizmusok adnak annyi játékosinterakciót, hogy a győzelem a fókuszba kerüljön. A Mars Terraformálásáról és az Ark Nováról már megírtuk, hogy sokkal inkább a békés egymás mellett fejlődés élményét adták, ezért nem ösztönöznek túlzottan a versengésre. Az Amsterdam bebizonyította, hogy ez nem mondható el minden tablóépítős játékról.
Mechanizmusok! Akciópontok: a játék legkiválóbb mechanizmusa! Egy kerékre nyersanyagokat tárazunk be, minél később kerülnek ki belőle, annál többet tehetünk fel. A körünkben egyet fordítunk a keréken, amennyi fakocka kiesik belőle, annyi anyagunk lesz akciózni. Így szélsőséges esetben az is megtörténhet, hogy teljesen tétlenek maradunk egy körben (és még ez sem feltétlenül számít rossz tervezésnek.) Hat különféle szín van a nyersanyagok (fa jelölők) tekintetében, ha jól emlékszem ezeket nem igyekeztek elnevezni, csak a kész termékeket, amiket kartonlapkák jelenítenek meg. A kártyák kijátszásáért a mozgásért és a kész termékekért is ezekkel kell fizetnünk. Kockadobás: a játék 12 körre osztott. Minden kör elején dobunk 6 színes dobókockával. Ezek közül kettőt választhatunk és az általuk mutatott számban és színben kapunk nyersanyagokat, amiket a rondellánkra helyezhetünk. (Itt hívom a mechanizmusok szakértőit, hogy kimondjuk, ez rondell-e vagy sem!? A BGG rondell definíciója alapján nem az mert itt épp fordítva játszódik le a folyamat. Ugyanakkor, ha fordított a sorrend, de a folyamat eredménye azonos, akkor mégis nevezhetjük annak.) Pontosan olyan távolságba amennyit felteszünk (azaz, ha 4 szürke kockát teszünk a kerékre, akkor az aktív oldalától 4 fordításnyi távolságra helyezhetjük el a nyersanyagot, stb.). ’Hand management’ (kártya húzás/ pakli építés): pontosabban arról van szó, hogy a kör elején nyílt draft segítségével megszerzünk egy kártyát, amit kötelező elvenni és a táblánk alsó részére helyezni. Ezek a még nem megépített lapjaink. Ezeket a körünk alatt tudjuk kifizetni és az aktívak közé helyezni, itt tehát beindul egy tablóépítés is. A játék komolyan bünteti, ha sok kártyát draftolunk el, amit nem sikerült kijátszani. A játék közben maximum 5 kártya lehet a „kezünkben” a játék végén pedig jó, ha egy sincs. A parti végére maximum 12 kártya lehet a tablónkon, mert minden körben csak egyet szerezhetünk. Tehát nem lesz előttünk olyan monumentális kollekció, mint egy Mars Terraformálás végére, de így sem lesz hiányérzetünk. Fogd és vidd: a dokkok közt egy kis gőzhajóval tudunk mozogni, utasokat és árukat is leszállíthatunk győzelmi pontokért cserébe. A berakodásnak és a kirakodásnak is megvannak a szabályai, ez a modul teszi a leginkább tematikussá a játékot. Szett gyűjtés: az említett rondellára úgy kell jó előre megtervezve felpakolni a nyersanyagkockáinkat, hogy a körben, amikor elérhetővé válnak, épp ki tudjuk vele fizetni azokat a kártyákat, amelyeket a kezünkben tartunk (pontosabban az egyedi játékostáblánk alsó részén, ez a „kéz”). Ha elmulasztjuk a gondos tervezést, sajnos elveszítjük az erőforrásainkat, mert a kör végén csak egyetlen kockát raktározhatunk el a következő körökre. Előfordulhat, hogy 10-12 nyersanyagkockát is el tudunk költeni egy körben, ahhoz viszont, hogy ez hatékony legyen, alaposan végig kell gondolnunk, már előre, hogy mit fordítunk kártyák aktiválására, mit mozgásra és miből veszünk készárut. Többségszerzés: a játék végén nagyon értékes pontokat ér, ha egy-egy kerület iparosaitól mi vásároltunk a legtöbbet. Közben a saját céhünk címerével jelöljük, hogy honnan vettünk iparcikkeket, majd a játék végén ezeket összegezzük, és egyes kerületek pontban kifejezhető bónuszt fizetnek a legbefolyásosabb kereskedőnek. Erre érdemes odafigyelni, mert azonos képességű játékosok közt a végső pontozásban a helyezések elosztásáért felelhet! Hálózat és útvonal építés: ez a mechanizmus nem klasszikusan jelenik meg a játékban. A dokkok közti vízi útvonalakat nem foglalhatjuk le, de felvehetünk a gőzösünkre utazókat, akikkel teljesíthetünk egy-egy útvonalat, hogy pénzzel és pontokkal jutalmazzanak. Turn order: stat-based: (Bár tudnám, hogy mi ennek a magyar megfelelője, elnézést kérek a kedves olvasóktól.) A játékban az Amstel folyón hajózunk előre egy körsorrend jelölővel, erre is az erőforrásainkat kell költenünk, vagy bizonyos kijátszott kártyák hatásai segíthetnek. A körsorrend dönt például a lapok draftolásánál, de az akcióink végrehajtásánál is. Az említetteken kívül még több apró mechanizmus megjelenését lehet erősebben/gyengébben felfedezni a játékban, de ezek annyira finoman működnek és olyan precízen vannak összefésülve, hogy csak kifejezetten figyelve tudjuk őket elkülöníteni. A játék igazi mestermunka, a maga nemében, egy több évtizedes rutinnal rendelkező szerző kezei közül.
Egyetlen apró negatívumként az AP veszélyt említhetjük. Mivel a játékosok hatással vannak a többiek lehetőségeire, ezért mindenkinek a saját körében kell meghoznia a döntéseit. Ez néha hosszabb számolgatáshoz is vezet. A játékidő egész estés!
BBG értékelésem 10 pont! Meg fogom venni ezt a játékot. Nem tartom a polcomon a Mars Terraformálását, sem a Víz alatti városokat, sem az Ark Novát, mert ezek közül mindegyik felvonul a baráti körben. Nálam az Amsterdam lesz az a játék, amit előveszünk, ha egy nagyobb szabású „tablóépítős” élményre vágyik a társaság!
Hívom a kedves olvasót. Gyertek beszélgessünk a játékról! Mondjátok el, hogy NÁLATOK mely játékok a Mars Terraformálása nagy kihívói!? Ha próbáltad az Amsterdam című játékot, de egészen más vélemény alakult ki benned, azt is bátran írd meg a kommentszekcióban!
