Reiner Knizia nevét mindenki ismeri, akinek „volt már dobókocka a kezében”. Talán a valaha élt legtermékenyebb társasjátékszerző, aki a mai napig aktív. A BGG 688 találatot sorol fel a neve mellett. Ezúttal egy friss magyar megjelenés apropóján találkoztunk a nevével. Néhány napja kapható a Reflexshop kiadónak köszönhetően a Witchstone című műve. Az eredeti kiadás 2021-ben a HUCH! műhelyéből került a boltokba. A játéktervezésben ezúttal Martino Chiacchiera olasz dizájner volt Knizia segítségére. Együtt sikerült egy remek nehézségre behangolt darabot kitalálniuk. A grafikai munkát a Star Wars: Lázadás-t és a Pret-a-Porter-t is jegyző Mariusz Gandzel vállalta. Ez a játék a gémereket is hívja, de még a családi társasok kedvelői is könnyen be tudják fogadni az élményt.
Cikkünk címe Wolfgang Warsch játékára a Kuruzslók Quedlinburgban-ra utal, mert itt is varázslókat és boszorkányokat személyesíthetünk meg, akik egy üstben próbálják kifőzni a legtöbb győzelmi pontot. De a témán kívül a két játék alig-alig mutat közös jegyeket, ezért jó szívvel ajánljuk a Witchstone-t azoknak is, akik Quedlinburgban nem mulattak olyan jól.
A boszorkányokhoz kapcsolódó folklór és fantasy világ nagyon gazdag, rengeteg ötletet szolgáltathatna a társasjátékszerzőknek. Eddig kevesen vették ezt észre, a fősodorvonalban kevés megjelenés vette alapul ezt a témát. Ez valószínűleg hamarosan változni fog, a Witchstone után még érkezik a Witcher Old World és a Septima is, ahol más-más stílusban, de szintén mágusokkal, vajákosokkal és boszorkányokkal találkozhatunk.
A Witchstone egy aránylag alacsony játékosinterakcióval és közepesen magas szerencsefaktorral dolgozó euro játék. A legjobban tervező játékos fog győzni, a szerencse szerepe inkább az újrajátszhatóság miatt fontos. 15 páros hexalapkából fogjuk az akcióinkat kiválasztani. Ezek közül mindig csak öt van a kezünkben, azaz, minden partiban szükséges lesz az adott leosztáshoz alkalmazkodni és a kezünk alapján kitalálni a lépéseinket. Nem lehet nyerő stratégia az, ha valaki reménykedik benne, hogy majd kihúzza a szándékait szolgáló lapkát. Fordítva kell gondolkodni! Nem alakulhatnak ki nyerő stratégiák, minden parti más. 2-4 játékos kezdhet bele, és aki a legtöbb győzelmi pontot gyűjti; győz.
A BGG-n eddig 280-an értékelték, a legtöbben 8 pontra. A szubjektív játékélmény most 7,6 pontos átlagot mutat. Ezt az átlagot érdemes egy kis fenntartással kezelni. A Board Game Geek közözzége inkább a fajsúlyosabb darabokat díjazza magas pontszámokkal. Egy családi felső / gémer alsó kategóriába eső játék esetében ez is remek teljesítmény. A magunk részéről nagyon szeretjük a fantasy-t és a többi gondolatban teremtett világot. Ezért a mágusbotok és kristálygömbök világa is könnyen hívott játszani minket. A komplexitás 2,77 ponton áll, 91 szavazó mondta el eddig, hogy mennyire értékeli bonyolultnak a játékot. Ez az érték valószínűleg a ritka telitalálatok egyike a BGG algoritmusától. Mindig ugyanabból a lépésből indulunk ki. Le kell tenni egy lapkát! Választunk egy dupla hexát és betesszük az üstünkbe. A lapkánkra nyomtatott két szimbólum fogja megmondani, hogy a lehetséges hat cselekvésből melyik kettőt hajthatjuk végre. Azt pedig, hogy milyen erősséggel, az határozza meg, hogy a lapkánkat milyen előzőleg lehelyezett csoporthoz illesztjük. Ha figyelmesen elolvassuk a szabálykönyvet, akkor már első játékalkalommal is lehet a győzelemért játszani. Nincs szükség tapogatódzó, próbapartira. Az újrajátszhatósága végtelennek tűnik. Összetettsége és stratégiai mélysége alapján „gémer” darabnak nevezhető, ha azt is figyelembe vesszük, hogy rögtön kiegészítővel együtt jelent meg. Az alapjáték ára kb. 14.000,- forint, kiegészítővel együtt 20.000,-. Ez a mostani környezetben méltányos árnak tekinthető. Az ár/érték arány kapcsán azért fontos leszögezni, hogy itt egy egyórás, nem túl összetett játékot kapunk a pénzünkért, ami szórakoztató és szép, de nem az Anachrony-val vagy a Duzzasztóművel játszik egy ligában.
Értékelési szempontként figyelembe vesszük, hogy mennyire ösztönöz a győzelemre: közepesen. A játék elsősorban a láncreakciók létrehozásáról szól. Néhány jó sorozat tud kellemes játékélményt adni még akkor is, ha nem sikerül megszerezni a legtöbb győzelmi pontot.
Tekintsük át, milyen mechanizmusokat használ! A már említett módon jelentkezik a játékban a lapkalehelyezés. Partinként összesen tizenegy lapkát fogunk letenni az üstünk területére. Jóval többnek van hely, de szükségünk is lesz a mozgástérre. Főként mert eleinte az üstben vannak elsüllyesztve a címből ismerős varázskövek is, amik szintén helyet foglalnak. Ez egy Grid Coverage (magyarul tetris) mechanika is egyben. Játék végi bónuszok: nagyon szimpatikus megoldás a szerzőktől, hogy a játék végi bónuszokat nem kézbe kapjuk véletlenszerűen, hanem egy nyílt kínálatból vásárolhatjuk az egyik akciónkkal. (6 féle főakció van.) A játék végi célok részben a lapkalehelyezésre reflektálnak, egy-egy lapkatípusból kell nagyobb csoportokat kialakítanunk, vagy a hálózatépítéssel vannak összefüggésben. A központi játéktábla egy hatalmas kristálygömböt ábrázol, amiben megjelennek, faluk, tornyok, városok és erdők, ezeket a mágia erővonalaival kell összekötnünk. (Ez a játékmodul elég erőteljes Ticket to Ride illatot áraszt…) Pontról pontra mozgás: a hálózatunkat nem hiába építjük. Boszorkányokat helyezhetünk el a térképen és a megépült saját és ellenfeleink útvonalain közlekedve elfoglalhatunk helyeket, amivel bónuszokhoz jutunk. Track movement: létezik a játékban egy varázspálca és egy pentagramm. Ezeken előre és körbe mozoghatunk. Az előre haladásunk itt is pontoz, és plusz akciókkal jutalmaz. Összességében a játék mechanizmusainál talán fontosabb az, ahogy egymásra épülnek: minden úgy van összefűzve, hogy az akciók újabb akciókhoz juttassák a játékost. Ezzel hosszú láncolatok alakulhatnak ki. Roppant szórakoztató egy ilyet lejátszani.
BGG értékelésünk 9 pont. Korábban azt az észrevételt olvastuk, hogy ez egy olyan Knizia játék, amiben a mester igyekezett utánozni Stefan Feld stílusát. Ha mindenképp valaki másnak a stílusához kell hasonlítani, akkor inkább Luciani vagy Wolfgang Warsch adhatott ihletet, de a játék önmagában is megállja a helyét, referenciapontok nélkül. A tematika egy-két parti után egészen jól érzékelhető. Persze sokkal nagyobb absztrahációt kíván, mint egy vállalatirányítást szimuláló euró, de teljesen száraznak semmiképp sem neveznénk. A beleélést segíti az egységes és szép arculat. Az ikonok is jól kommunikálnak a játékossal, tehát nem csak tetszetős, de a funkciói is rendben vannak. Olyan gyűjteménybe ajánljuk, ahol a játékos közösség már túllépett a Ticket to Ride-on, de még nem érzi késznek magát a Gaia Project-re, vagy rutinos gémereknek könnyed pihentető darab gyanánt. A játék legnagyobb hibája egyben a könnyűsége: 2-3 fővel ritkán megy egy óra játékidő fölé és esetleg hiányolhatunk belőle egy kis plusz stratégiai mélységet. Ellenben amit nagy dicséret illet, az a kiegyensúlyozottság. A tesztek alatt nem tapasztaltunk nagyarányú győzelmeket és vereségeket. Együtt maradt a mezőny és izgalmas küzdelmeink voltak a győzelemért.
Hívjuk a kedves olvasókat, gyertek, beszélgessünk a játékról! Sokkal könnyebbnek/nehezebbnek érezted, mint mi? Köszönjük, ha véleményetekkel ötleteket adtok a szerkesztőségünknek!
