A legfontosabb egy betű, egy szám kombináció a társasjátékosok életében (mások hexaédernek hívják). Mechanizmusok sorozatunk mai részében a dobókocka menedzsmentet tekintjük át öt játék segítségével. A BGG definíciója szerint a dobókocka menedzsment, tulajdonképpen munkáselhelyezés, ahol a munkásokat dobókockák jelenítik meg és a kidobott érték a munkás erejére/képességeire reflektál. Ezt a definíciót vettük alapul a cikk anyagának összeállításánál, de megengedtük magunknak, hogy kiterjesztve értelmezzük a definíciót. Így lesz lehetőségünk olyan játékokat megmutatni, amik első ránézésre talán nem is hasonlítanak egymásra. Nemrégiben közöltünk cikket a Rajas of the Ganges-ről, ami ide illik, de a mai cikkünkben nem szerepel, a linket követve megnézhetik az olvasók részletes elemzésünket. Lássuk a mai listát!
1.: The Castles of Burgundy: Stefan Feld legnépszerűbb játéka a BGG-n az előkelő 17. helyet foglalja el. A középkori Franciaországban járunk, Burgundiában. A játékosok nemeseket alakítanak, akik saját kis uradalmukat igazgatják legjobb tudásuk szerint. Településeket alapítanak, kastélyokat építenek, kereskednek, ezüstbányákat nyitnak, és az utazóktól információkat gyűjtenek. Mindebből semmit sem fogunk érzékelni, mert a játék szárazabb, mint a legjobb Martini, azonban kiváló döntési helyzeteket kínál. Öt fordulóból áll és fordulónként két-két akciót hajthatunk végre. A dobókocka menedzsment ebben a játékban lapkalehelyezéssel köt házasságot. A kockáink alapvetően a lapkák draftolásánál fognak nekünk segítséget nyújtani. A játék dizájnja esszenciálisan emlékeztet a szerzőre. Szerteágazó lehetőségekkel találkozunk, nagyon sok féle stratégiát próbálhatunk ki és nem spórol a szabályokkal sem. Az alapmechanizmus nagyon egyszerű. A kidobott kockaértékeinkkel megvásárolhatunk valamilyen akciót, de a különféle lapkák pontozása és másodlagos hatásai lehetőséget adnak rá, hogy hosszú ideig elmélyüljünk a játék világában. Feltétlenül ajánljuk azoknak, akik szeretik a pontsaláta játékokat. Sokféle győzelmipont szerzési út van és nem ritka a 200 pont fölötti végeredmény. De ajánljuk azoknak is, akik eddig a tematikus játékokat részesítették előnyben. Ez az elvontabb darabok közül, - olyan jól sikerült, hogy könnyen megbocsátható, - a csak díszletként megjelenő téma. A The Castles of Burgundy különlegessége még, hogy van szabálya csapatjátékra. (Ez jó ötlet a tervező részéről. Mi is gyakran kedvet kapunk a csapat-csapat elleni partikhoz. A szerk.) – A szerzőket bemutató cikkünkben foglalkoztunk Stefan Feld másik dobókocka menedzsment játékával az Orace of Delphi-vel, ahol a kockakezelés a pontról pontra mozgással házasodik. Még mindig jó szívvel ajánljuk azt a darabot is.
2.: Grand Austria Hotel: Feld szerteágazó lehetőségekkel operáló játéka után itt egy meglehetősen szűk keresztmetszetekkel dolgozó darab. Egy XIX. század végi – XX. század eleji bécsi szállodát fogunk üzemeltetni. Itt a téma is érzékelhető. Játék közben szinte megjelenik előttünk Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam című regénye vagy Ralph Finnes A Grand Budapest Hotel-ből. Azt azonban több játék után észrevehetjük, hogy a mechanikák és a téma nem egymást táplálják. Inkább azt mondhatjuk, hogy a témafelelős Klemens Franz illusztrátor, aki egy humorosan szép világot álmodott Lucianiék ötletére. A kocka menedzsment párja itt a contracts nevű mechanizmus, azaz leszerződünk valamire. Választunk egy vendéget, akinek igényei vannak és ennek próbálunk megfelelni. A játék 7 fordulóból és összesen 14 körből áll. Ennyi idő alatt kellene végrehajtanunk mindent és nincsenek is bónuszként elnyerhető fő akciók. Nagyon gondos tervezésre van szükség, vagy ha valaki szeret gyorsan és impulzívan játszani, annak bele kell nyugodnia, hogy egy-egy parti meglepően alacsony pontszámot fog eredményezni. A dobókocka menedzsment úgy valósul meg, hogy a kidobott értékeket egy-egy akció típushoz kapcsoljuk. Az akciók hatásfokát pedig az oda tartozó kockák darabszáma mondja meg. A játék rossz tulajdonsága, hogy el lehet rontani. Meglehet, hogy a parti felénél tudatosul a játékosban, hogy hibás stratégiát választott, ami miatt nem maradt esélye nyerni. Ezzel szemben jó tulajdonsága, hogy két fővel ritkán megy a játékidő egy óra fölé, ezért kényelmesen le lehet játszani egy visszavágót is. Illetve a játéktechnikai megoldások annyira elegánsan fűződnek össze, hogy könnyű eltekinteni a pontszámítás eredményétől, mert az egymásra hatások felfedezése is szórakoztatja a játékosokat. (Egyedi játék teszteknél szoktuk vizsgálni, hogy mennyire ösztönöz a játék győzelemre, itt ez az érzés közepes szinten marad. Nem jó érzés sok ponttal kikapni, de mindenképp szórakoztató egy szép kis hotelt vendégekkel benépesíteni.)
3.: Tavernák Tiefenthalban: Tiefenthal kis városa híres a félhomályos tavernáiról. Ez egy generikus fantasy világ, ahol a varázslatnak nincs sok szerepe, de a sörkereskedő például egy erősmarkú törp. A játék hangulatát viszont meghatározzák a fantáziavilágokban született illusztrációk, a Harry Potter foltozott üstjére és a Gyűrűk Ura Zöld Sárkányára gondolhatunk. Fogadótulajdonosok szerepébe bújva azon versengünk, hogy kié lesz a város legsikeresebb kocsmája. Wolfgang Warsch a szerző. Az ő neve a Ganz Schön család dobozairól lehet ismerős. Itt a nagy dobozos játékban nem csak feladatot, de jól kitalált témát is kapunk. Ha alaposan megnézzük, könnyen észrevehetjük a hasonlóságokat a szerző roll and write játékaival, de korábban már írtunk egy másik párhuzamról is. Az előzőleg tárgyalt Grand Austria Hotel és a Tavernák Tiefenthalban tematikusan és alapmechanizmusukban is nagyon hasonlítanak egymásra. A fejlesztők azonban teljesen eltérő utat választottak a munkájuk során. A két játék igazán sok közös jegyet mutat, de kellően különböznek is ahhoz, hogy esetleg mindkettőt a polcunkon tartsuk. Itt nem a contract mechanizmus lesz a fő a dobókockahasználat mellett, hanem a pakliépítés. Nagyon hangulatos elem, hogy a paklirombolásra úgy hivatkozik a játék, hogy egy-egy vendéget kitilthatunk a kocsmánkból. A játékfolyam pedig jóval szabadabb, mint a Grand Austria Hotel-ben. Itt sok féle akcióra lesz lehetőségünk, már csak a kockáink számából kifolyólag is. Egy körben maximum 7, minimum 4 kockának köszönhetően választhatunk majd akciókat. Kiváló ötlet még a fejlesztő részéről, hogy mindenki fehér színű dobókockákkal dolgozik kezdetben (4 db) és ezeket dobás után draftoljuk. Ez az okos fejlesztői megoldás jórészt kiegyenlíti a kockadobásból érkező szerencsefaktort.
4.: Pulsar 2849: Vladimír Suchý dobókocka menedzsment játéka. (Korábban bemutattuk a Faművesek címűt is, ahol a szerző szintén dobókockákkal játszik.) A mechanizmus ezúttal a pontról pontra mozgással él szimbiózisban. Az űrkutatás érett korszakában járunk. Egy-egy cégvezetőt alakítunk, akik a kor fejlett technológiájának köszönhetően pulzárokból igyekeznek energiát továbbítani. A Pulsar sok modulból áll és számos dologgal szerezhetünk benne pontot. Kevésbé kötött játékmenet jellemzi és gazdagon jutalmazza a játékosait. Nem ritka a 200 pont fölötti eredmény. A sok lehetséges stratégia miatt az újrajátszhatósága óriási. Nincs olyan forgatókönyv, hogy egy játékos mindent a csúcsra járat, helyette minden partiban más-más fejlődési utat választhatunk. Lehet felfedezni az űrhajónkkal, a főhadiszállásunk, technológiai szintjét növelni, különféle szabadalmakat vásárolni, erőműveket építeni és energiaátviteli egységeken dolgozni. A leginkább tematikus elem az utazás. Van két érdekes geometriájú térkép a játék dobozában. Mindkettő, más stílusú játékhoz készült. A játék leginnovatívabb eleme pedig a kockadraft. A nagyobb pontértékű kockák erősebb akciókat tesznek lehetővé, de ha kisebbet választunk, azt kompenzálja a játék. A Pulsar 2849 nagyon más arcát mutatja meg kettő és négy játékos részvétele esetén. Két fővel békésen lehet felfedezni a különböző naprendszereket, alig találkozunk egymással. Négyen játszva, viszont őrült versenyfutás alakulhat ki egy-egy pozícióért. A pontról pontra mozgás és a kockahasználat Luciani Marco Polo-jában is együtt van, de a nagyobb mozgási szabadság miatt, állításunk szerint a Pulsarban ez jóval élvezetesebben játszható. A játék összesen nyolc fordulóból áll. Fordulónként két kockával akciózhatunk és egy harmadik bónuszkockát szerezhetünk. Azaz legjobb esetben huszonnégy akciónk van, de ennyi választás elég is. Tényleg egy naprendszereken átívelő cég épül meg előttünk.
5.: Champions of Midgard és Valhalla: kicsit különbözik a lista többi szereplőjétől, mert itt van egy meeple munkásokat lehelyező fázis is. Az ő cselekvéseik nyomán toborozhatjuk a klánunkba a kockákat, akik viking harcosokat személyesítenek meg. Ugyanis a játékosok egy-egy viking törzset irányítva igyekeznek megvédeni a kikötőt a különböző mitológiai szörnyektől és betolakodóktól. A jarlok együtt veszik fel a harcot a fenyegető ellenséggel, mégis külön-külön a saját dicsőségükért küzdenek. Aki a legvitézebb lesz a csatákban, megszerezheti a Midgard bajnoka címet. Az alapjáték önmagában egy jó kis kockacsörgetős viking csata, de nem ajánljuk azoknak, akik kifejezetten a tervezést és az okos kockahasználat lehetőségét keresik. Ehhez az élményhez szükségünk lesz a Valhalla kiegészítőre. Kompenzálni fogja a rosszul sikerült kockadobások miatt elveszített harcosainkat. A téma kedvelőinek kiváló választás. Sokkal kevésbé száraz, mint a Raiders Of The North Sea és nem annyira ismert, mint a Blood Rage. A dobókockákkal lejátszott harc pedig nagy randomfaktort visz a játékba, ennek az izgalmát sokan keresik. Felel érte, hogy ne lehessen két egyforma parti, hanem mindig frissen kelljen tervezni. A játék legnagyobb részt nyelvfüggetlen, de sajnos még nem található hozzá magyar szabályfordítás az interneten, ezért olyanok vegyék meg, akik elboldogulnak az angol szabálykönyvvel!
5+1.: Clasns of Midgard: nem véletlenül vettük fel a listára Midgard Bajnokait: készül a folytatás Clans of Midgard címen. Az eddigi információk alapján paper and pencil játék lesz, de a korábbi Midgard játékok alapján nehéz elképzelni, hogy egyetlen dobókocka sem kell hozzá! 2024-ben érkezik az ígéret szerint, a Kickstarter kampánya pedig hamarosan elindul.
5+2.: Listánkra ezúttal szinte csak elsővonalbeli híres szerzők kerültek, de valaki kimaradt, aki épp most igyekszik letenni a névjegyét a munkásként hasznát dobókockák között! Shem Phillips játéka a Scholars of the South Tigris is érkezik nem sokára.
Melyek a Ti kedvenc dobókockahasználó játékaitok? Melyik mechanizmussal foglalkozzunk a következő cikkben? A cikk előkészítése során teszteltük még a Troyes című híres játékot, ami szintén nagy szerepet ad a D6-oknak, de tudatosan mást választottunk helyette. Ha ötletetek, véleményetek van, írjátok meg kommentben!
