Rovatunk mai kiszemeltje a 2006-ban megjelent Shogun, amelyben a japán tartományurak bőrébe bújhatunk a hadakozó fejedelemségek korában. Korábban egy ötös listában már foglalkoztunk vele, ma a részletekkel is megismerkedünk. A szengoku dzsidai az egyik legérdekesebb időszak a történelemben, de ez a téma önmagában nem lenne elég hozzá, hogy frissen tartson egy 17 éves játékot. A Shogun titka biztosan nem is az arculat, mert a dizájn csak annyival szebb a Nagyfeszültségnél, amennyivel szebb szín a sárga a zöldnél.

sg

A legtöbben arról a ritkán használt mechanikus megoldásról szokták megjegyezni, amivel a csatákat lejátsszuk. Egy dobókockatoronyhoz hasonló tárgyat terveztek a játék készítői, amibe egyidejűleg bedobjuk a harcban résztvevő egységeket, néhányan fennakadnak, de ami alul kiesik, reprezentálja az erőviszonyokat. A kivitelezés egyik kérdésére itt megkapjuk a választ. A harcoló alakulatokat csakis fakockák jeleníthetik meg, mert a leírt harcrendszerben más nem működne. Azon kívül, hogy egy különleges műszaki megoldás ösztönöz rá, - hogy az eszünkbe véssük ezt a játékot -, kell valami, ami miatt meg is kedveljük. Állításunk szerint azért sikeres ez a játék a mai napig és azért képes ennyi év után is jó játékélményt adni, mert a Queen Games kiadónál nem spórolták meg a munkát és egy alaposan tesztelt megfelelő nehézségűre hangolt darabot adtak ki.

sg2

2006-ban jelent meg a Commands & Colors: Ancients, a Korokon át, a Battle Lore, a Mr. Jack és a The Pillars of the Earth. Nem lehet a kortárs címek közt egyértelmű tendenciát azonosítani, csak nagy vonalakban beszélhetünk az akkori trendekről. Népszerű volt a történelmi téma, a háborús diplomácia és a direkt konfrontáció.

A Shogun játéktáblája a négy fő sziget közül kettőt, Honsút és Sikokut ábrázolja 53 tartományra osztva. Ezekből próbálunk minél többet elfoglalni, és az uralmunk alá hajtott területeken fejlesztéseket elvégezni, hogy a pontszámításnál többet érjenek. A téma szuper, de a játék igényel némi elköteleződést. Meg kell szervezni minimum 4 fő részvételét, (4-5 játékos számára ideális) és a játékidő is lehet játékosonként 40-45 perc, ami manapság hosszúnak számít.

A szerző Dirk Henn, aki rendszeresen dolgozik együtt a Queen Games kiadóval és olyan játékokkal tette le a névjegyét, mint az Alhambra vagy a Metro. A nyelvfüggetlen komponenskészlet ellenére kapott magyar kiadást, a M-Ágnes látott benne fantáziát. Manapság a magyar kiadású alapjáték ritkán tűnik fel a használt társasjáték adok-veszek csoportokban, ellenben a kiegészítőkkel együtt elérhető egy Big Box, ami a kiadó webshopjából megrendelhető. Az ára viszont meglehetősen borsos (vagy wasabis).

sg3

A BGG-n 14 ezer értékelő pontozta a szubjektív játékélményt. 7,5 ponton áll és a megjelenése után 17 évvel még mindig a 251. helyet foglalja el. A komplexitás 3,36 pont 1200 ember értékítélete alapján. Ahogy írtuk, a komplexitásban fedeztük fel a játék egyik legkellemesebb tulajdonságát. Nem túl összetett, nem válik rétegjátékká a rengeteg megjegyezhetetlen szabálytól, de van benne annyi, hogy legyen tere az elmélyülésnek és a beleélésnek. (Hogy ez épp 3,36-a számszerűsítve, az szinte mindegy.) Közepesen gyakorlott játékosoknak nincs szükségük próbajátékra, már az első alkalommal lehet az egyéni döntésekre koncentrálni és a győzelemért játszani. A szabálykönyv persze nem olyan áramvonalas, mint azt 2023-ban elvárnánk, lesznek esetek, amikor fel fogjuk lapozni, de a tanulási görbe még megfelelőnek nevezhető. Az újrajátszhatósága végtelennek tűnik, annál is inkább, mert számos kiegészítő jelent már meg hozzá. Megvenni azonban csak akkor érdemes, ha megvannak hozzá a témára és a stílusra nyitott játékostársak, különben a nagy időbefektetés és a konfrontatív karakter miatt ritkán fog előkerülni. A játékosinterakció kiemelkedően magas. Szinte minden döntésünkkel hatással vagyunk egymásra, sőt az egymástól területileg elszigetelt játékosok is komolyan tudják befolyásolni a másik stratégiáját, azzal, hogy ki hogyan viszonyul a közös szomszédhoz. Stratégiai mélysége alapján „gémer” darabnak nevezhető. A szerencse szerepe nem elhanyagolható, de kicsi a valószínűsége, hogy a végső győzelembe a véletlen beleszóljon. A legjobban tervező játékos nyer, Fortuna pedig megfűszerezi a játékmenetet egy kicsit.

Az értékelési szempontok között mindig foglalkozunk vele, hogy egy-egy játék mennyire ösztönöz a győzelemre. Ez egy háborús diplomáciát asztalra álmodó társas, ennek ellenére nem mondható el róla, hogy egyetlen pontba fut ki. Lehet szép megoldásokat kitalálni a hadmozdulatokban, fejlesztésekben és van pontszámítás. Ezért nem csak az első helyezett ér el sikerélményt. Sógun viszont csak egy játékosból lehet a végén.

sg4

Mechanizmusok: Draft: a játék elején adott számú előre csoportosított katonai egységünk van. Nyílt kínálatból választhatjuk ki, hogy melyik tartományra szeretnénk lehelyezni egy-egy csapatot, ha ezt megtettük a tartomány kártyája hozzánk kerül. Akcióválasztás: az egyedi játékostáblánkon 10 különféle akcióhely van. Ezekre egy-egy tartománykártyát helyezhetünk titkosan és a cselekvések végrehajtásánál megmutathatjuk, hogy melyik tartományhoz melyik lépést rendeltük hozzá. (Pl.: adószedés – Kobe, harc - Kai, építkezés - Izu) Területbefolyásolás és többség: a játék során kétszer számítunk pontot, egyszer félidőben és egyszer a végén. Pontokat kapunk minden uralmunk alá hajtott tartományért, a felépített épületeinkért és a három különböző épületekre régiónként, többség alapján. Mozgás régiók közt/ area movement: nem csak egy csatát, hanem két évnyi háborút szimulál a játék, ami Japán szinte egész területét érintette, ezért a csapatmozgások a térképen csak nagy vonalakban látszanak. (Természetes, hogy nem lehet annyira részletes, mint pl. a Battle Lore, ahogy különféle egységekkel egy kisebb csatateret akarunk megnyerni.) Licit: a kezdeményezésért minden körben ellátmánnyal licitálunk. Ez nagyon drága lehet, de meg is térülhet, mert ha később kerülünk sorra elképzelhető, hogy ellehetetlenül az akciónk. Például nem lehet egy olyan tartományt adóztatni, amit az előző körben át kellett engednünk az ellenfelünknek. Változó fázissorrend: az említett 10 féle cselekvést mindig véletlenszerű sorrendben hajthatjuk végre.

A játék gyenge pontjai összegezve: nehezen/drágán beszerezhető és közepesen hosszú a játékidő. A megjelenést is ide lehetne sorolni esetleg, de ez az átélhetőséget kicsivel sem csökkenti.

BGG értékelésünk 10 pont. Igazán megkedveltük ezt a játékot a témája és a szokatlan harcrendszere miatt. James Clavell: Sógun című regényében is hasonló gondolatok domborodnak ki, mint itt játék közben. Nem az erő a legfontosabb. Bölcsnek és ravasznak kell lenni, mint egy kicune!

Hívom a kedves olvasót, beszélgessünk a játékról! Ha úgy érzed, hogy már rég eljárt felette az idő és születtek sokkal jobb megoldások a témára, írd meg nekünk, hogy melyik tetszik! Talán a Felkelő nap Eric M. Langtól, a frissen megjelent Small Samurai Empires, vagy a két fővel is monumentális Sekigahara? Köszönjük, ha szavazatotokkal, véleményetekkel ötleteket adtok a szerkesztőségünknek, hogy milyen további old but gold címekkel foglalkozzunk a jövőben cikkeinkben!?