Hamarosan a boltokba kerül Uwe Rosenberg legújabb összetett játéka az Oanienburger Canal. A dallamos cím és a németesen szép asztalkép eszünkbe juttatta a szerző komoly, fajsúlyos játékait. Ezúttal nem a legismertebb játékáról az Agricola-ról lesz szó, hanem - a magyar megjelenést nem kapott, de igazán figyelemreméltó - Le Havre-ról. A Le Havre-ban gazdag iparmágnásként kell egy kikötővárosban vállalkozások tulajdonjogát megszerezni és hajókra szert tenni, hogy az időközben termelt áruinkat is eladhassuk. Nem annyira átélhető téma, mint az Agricola-ban a parasztudvar építés. Ez az, amit szokás corporate euro-nak nevezni. Sok számolás, könyvelés és alacsony szerencsefaktor jellemzi. Hogy mitől lesz mégis olyan cím, amelyet még 15 évvel a megjelenése után is van értelme bemutatni? A kulcs Rosenberg és a tesztelő csapata szorgalma! A játék kártyái roppant ötletesen vannak kitalálva, nem sajnálták az időt a fejlesztők, az egyensúlyt is beállították. De ne szaladjunk előre!
2008 máig a felszínen lévő megjelenései a következők voltak: Dominion, Battlestar Galactica, Stone Age, Keltis, Dixit, Pandemic. Nehéz lenne egyértelmű divatot vagy tendenciát azonosítani, a Le Havre egy változatos kínálatot színesített tovább a maga világosbarna és törtsárga árnyalataival. (Említettük: németesen szép…)
Eredetileg a Lookout Spiele gondozásában jelent meg. A nagynevű kiadó, olyan kiváló szerzők játékait adta ki, mint Simone Luciani, Alexande Pfister és Martin Wallace.
Magyar kiadást sajnos nem kapott. A Compaya jó kapcsolatot ápol az eredeti kiadóval, ezért nem lenne lehetetlen lokalizálni idehaza, esetleg a Cavernával együtt. Sajnos azonban olyan nagy marketingtúlsúly jellemző az új megjelenésű játékok esetén, hogy egy régi klasszikus megjelentetése jóval kockázatosabb üzleti vállalkozás, mint egy világújdonságot piacra dobni. Mindazonáltal egyre több játékos elme van Magyarországon is, tehát nem kizárható, hogy a kiadó egyszer elköteleződik az amúgy enyhén nyelvfüggő játékok magyar kiadása mellett.
Kiknek ajánlható a Le Havre? Akik szerették az Agricola-t, de egy kicsit kevesebb kínlódással is megelégszenek és nem szeretnek tetriszezni. Itt is kell etetni a fordulók végén, azonban tapasztalhatjuk, hogy jóval könnyebb lesz összegyűjteni az élelmet a halászaink és munkásaink számára, mint a mezőgazdász elődben. Ami egyáltalán nincs a játékban: lefedés. Az Agricola játékosait sokszor bosszantja, hogy a farmunk minden négyzetcentiméterét hasznosítani kell, különben pontokat veszítünk. Itt nincs is saját játékostábla, a városrészünk egy kártyatabló formájában épül meg az asztalon. A játékosinterakció meglehetősen alacsony, de nem nulla. Két dologból adódik: egyre halmozódó nyersanyagadagokat vehetünk el egy közös készletből. Tehát jó ütemezéssel lecsaphatunk, arra a kupacra, amit már a játékostársunk is kiszemelt. A másik egy jóval okosabb játékosok közti kapcsolat: a játékban mi magunk, a „város” (a játék így hívja saját magát) és a játékostársaink épületeire is elhelyezhetjük a munkásainkat. Ha egy idegen helyre lépünk bérleti díjat kell fizetnünk, de használhatjuk a funkcióját és le is foglalhatjuk az ellenfeleink gyárait. A játékosszámot viszont pocsékul kezeli a Le Havre. Két játékossal kiváló tablóépítő, erőforrásmenedzselő játék, de a magasabb játékosszámoknál megjelenik az Agricolából ismert és nem kedvelt kínszenvedés. A játékszabály 1-5 főt említ, de 3 fő fölött nem érdemes elővenni.
A BGG-n 30 ezer értékelő pontozta a szubjektív játékélményt. 7,8 ponton áll. A 7,8 pont nevetségesen alacsonynak tűnik, más megjelenés előtt álló játékok 8,5-ös, 9-es értékeihez mérve. Ebből is leszűrhetjük azt a tanulságot, hogy a BGG statisztikáit fontos komoly fenntartásokkal kezelni. Sokat elárul viszont, hogy 15 évvel a megjelenése után még mindig az örökranglista 63. helyét foglalja el. A komplexitás 3,73 ponton áll. Majdnem 2000 szavazó mondta el, hogy mennyire értékeli bonyolultnak a játékot. Az összetettség sokkal inkább a tervezés szükségszerűségében és a kártyák sokféleségében jelentkezik, mintsem a szabályok mennyiségében, erre majd a mechanizmusok ismertetésénél kitérünk. (Megkockáztatjuk, mai megjelenéssel már nem szavaznának neki 3,73-at az értékelők.) A hatalmas számok árulkodnak a játék ismertségéről. Az olvasóink közt is biztosan sokan vannak, akik jól ismerik, vagy legalább kipróbálták már.
Értékelési szempontként figyelembe vesszük, hogy a játék mennyire ösztönöz a győzelemre!? -Közepesnél kicsit jobban! (7/10) A tablóépítés révén mindenképp átélünk egyfajta haladásélményt, de nagyon jó érzékkel tereli a szerző a figyelmünket a győzelem felé. Könnyű a játék közben motivációt találni, ezzel szembe állítva viszont egy-egy nagyarányú vereség lecsökkentheti a lelkesedést. Többször dicsértük a Mars Terraformálása rendszerét, ami vesztesként sem jelent igazi vereséget, mert a játékos mindenképp részt vett a terraformálásban és csak egy közös cél megvalósításából jutott kevesebb. A gondolat itt is lehet hasonló, végül megépül a kikötőváros, de mégis van elrejtve valami a mechanizmusokban, ami jobban hajt a győzelem felé.
Lássuk a mechanizmusokat! Alapvetően két fő mechanika köré csoportosulnak a többiek, rondel és munkáselhelyezés. Rondel: egy forduló abból áll, hogy végig hajózunk a kikötőn és minden dokkhoz erőforrások kerülnek fel. (Automatic Resource Growth/ Increase Value of Unchosen Resources) Amikor egy lépést előre megyünk, a hajónkkal választhatunk, hogy valamelyik dokkból a nyersanyagokat szeretnénk felvenni, vagy elhelyezzük a munkásunkat egy épületünkre és végrehajtjuk az épület akcióját. A másik fő mechanika tehát a munkáselhelyezés. A játék legérdekesebb pontja a tablóépítés a munkásainkat kezdetben csak arra a néhány kártyára tehetjük le, amiket a város megépített, azaz a setup során máris elérhetővé váltak. A lehetőségeinket azonban szinte végtelenül bővíthetjük, azzal, hogy épületeket építünk. Nagyon tematikus, hogy a kártyakínálatból vehetünk lapokat nyersanyagokért, de a már működő épületeket csak pénzért szerezhetjük meg és tehetjük a saját tablónkra. (Logikus, nem kell megépíteni valamit, ami már áll.) A tablóépítés másik ága, hogy nem csak épületeket szerezhetünk, hanem hajókat is, amik folyamatos bevétellel látnak el a játék folyamán. Segítenek a forduló végi etetések költségét lecsökkenteni. Kölcsönök: minden forduló végén élelmet kell fizetnünk a banknak. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor kölcsönt kell felvennünk, ami után kamatot is kell fizetnünk minden körben. Ha a kamatot sem tudjuk fizetni újabb adósságlevéllel „ajándékoz” meg a játék. Nem éri meg eladósodni, ez a szabályokból is kiderül. Nem vehetünk fel kölcsönt arra, hogy befektessük, csak a kötelezettségeink teljesítésére. Tulajdon: ha valaki munkást tesz a kártyánkra, bérleti díjat szedhetünk. Ez sokszor sovány vígasz, ha mi magunk akartunk ott akciózni. Pénz, mint győzelmi pont: üdvözlendő, hogy Rosenberg nem tervezett bele még egy átváltást. Akinek a legtöbb vagyona (az a pénzösszeg is számít amennyit a hajóink, épületeink érnek) van, a játék végén az győz.
A játék szabályait kb. 10 perc elmagyarázni, ennek ellenére egy-egy parti nagyon komoly tervezést igényel, mert a különféle kártyák játékba kerülése mindig arra ösztönöznek, hogy valami új, optimális utat találjunk a nyersanyagok közt. Nyolc alap nyersanyagot és ezek fejlesztett verzióit (az irhából bőr lesz, az agyagból tégla stb.) különbözteti meg. Az újrajátszhatóság a kártyák miatt végtelen. Egyrészt sokkal több speciális épület kártya van, mint amennyi egyszerre játékba kerül, másrész a sorrend is számít, illetve, hogy melyik kihez kerül. Éppen ezért nem lehet nyerő stratégiát kialakítani. Egyedül a játékosszlengben Rosenbergszabályként ismert dolgot célszerű tiszteletben tartani: ne azt nézd, hogy mi, hanem hogy mennyi! Ez azt jelenti, hogy egy-egy nyersanyag kiválasztása során inkább az elérhető mennyiség lesz a döntő mintsem a típus. Ez furcsán hangzik, de előbb utóbb mindenre szükségünk lesz, ezért jobb nagyobb mennyiségeket betárazni. Két játékos esetén kényelmesen lemegy 90 perc alatt.
BGG értékelésünk 10 pont. Két fővel tökéletes választás, a közepesen hosszú játékidő, pedig hétköznap estékre is tartalmas szórakozást nyújt.
Hívom a kedves olvasókat, gyertek, beszélgessünk a játékról! Ha úgy érzed, hogy már rég eljárt felette az idő és csak bekövesedett a BGG top100-ba, írd meg nekünk! Ha Rosenberg valamelyik más játékáról ejtenél szót szívesen, azt is megteheted a kommentek közt! Mit vártok az Oranienburger Canal-tól?
