A címből kiderül, hogy ma a licit mechanizmusról és a licites játékokról lesz szó.
A licit, mint konstrukció számos játékban megjelenik. Közel sem olyan népszerű, mint a munkáslehelyezés, de kiegészítő elemként a gémer darabokat teljesesebbé teszi. Fő motívumként pedig több családi nehézségű játékot képes kiválóan működtetni. Valamilyen erőforrásból, jellemzően pénzből, tesznek ajánlatokat a játékosok valaminek a megszerzésére és a legmagasabb ajánlattal rendelkező játékos nyer. Fizetési kötelezettség mellett.
Közelítsük meg két oldalról!
Játék-technikailag az egyik legigazságosabb erőforráselosztás, mert kiegyenlít bizonyos szerencséből adódó esélyegyenlőtlenségeket. Nem számít a játékossorrend. Nem tudják elvinni előlem az óhajtott erőforrást, csak azon az áron, amit már nem vagyok hajlandó megfizetni érte. Magától értetődően, de mégis rejtve tartalmazza a „catch the leader” mechanizmust is. A licit nyertese mindenkinél többet kell, hogy költsön, ezért hátrányba kerül. Ezt a hátrányt kell a megvásárolt erőforrás játékmotorba építésével többszörösen kompenzálni.
A második megközelítés az érzelmi oldalról veszi figyelembe a játékokban megjelenő aukciót. Licitálni jó! Nyerni is és veszíteni is. Talán azt nem kell magyarázni, hogy miért jó elnyerni a tétet, de egy elveszített licitnél, ha előzőleg sikerül felverni az árat a játékostársunknak, szintén érezhetjük azt, hogy jól játszottunk. Ez a mechanizmus nagyon magas szintre emeli a játékosinterakció mértékét. A döntéseinkkel közvetlenül hatással vagyunk egymás stratégiájára. Fontos figyelnünk a többiek játékát is, hogy egy-egy összecsapásnál mérlegelhessük, hogy az ellenfelünk csak blöfföl és az árat akarja felverni, vagy neki épp ugyanarra van szüksége, mint nekünk, mert hasonló stratégiai utat szeretne bejárni.
A licit fő mechanizmusként nagyon ritkán jelenik meg összetett játékokban, de ebből ne vonjuk le azt a következtetést, hogy ez egy „vérszegény” technika. Elméletileg lehetséges egy játékot úgy megtervezni, hogy több mozzanatnál megjelenjen az aukció. A mai telített piacon, ahol többezer megjelenés van évente, csak idő kérdése, hogy valaki el is készíti az elképzelt játékot és sikeres lesz. Válogassunk azonban a létező címekből! Nézzünk meg 4 játékot a piac széles spektrumából! Természetesen minden kategóriában vannak jobb és rosszabb alternatívák, ezúttal erre a négyesre esett a választás.
Skull: A blöff és a licit házasításából hozta létre a szerző az egyik legjobb és legegyszerűbb parti játékot. Minden a játékosok fejében van, tehát alig van eszközkészlet. Összesen 4 lapunk van 3 virág és egy koponya. Minden játékos képpel lefelé kijátszik egy képpel lefelé fordított kártyát, majd sorban újra kijátszunk egy kártyát vagy licitet kezdeményezünk. Arra licitálunk, hogy a sajátunkat is beleértve hány kártyát tudunk felfordítani anélkül, hogy koponya kerülne a kezünkbe. A játék megbünteti a túlzott blöffölést. Aki nyer, a saját kártyái felfedésével kell, hogy kezdjen. Ha a licit nyertese teljesíti a vállalását pontot kap. Ha elbukik, elveszít egy kártyát. A játék addig tart, amíg valaki két pontot szerez, vagy egy játékost leszámítva mindenki más ki nem esik. A nagyon rövid szabályleírásból kiderül, hogy ez nem egy kifinomult gémer darab, azonban érezteti a játékmenet, hogy a licitálás és a blöff milyen szoros kapcsolatban áll. Ez az érzet más játékokban is megjelenik.
A legkönnyedebb csoportban még szívesen elővettem volna az Elad-lak című 20 perces fillert, mert szép és okos kis játék, de nem egyértelműen családi vagy parti darab, ezért csak érintőlegesen teszek róla említést.
Modern Art (és a Knizia-i licit trilógia darabjai): A Modern Art egy könnyen tanulható fél-háromnegyed órás családi nehézségű darab, de bérelt helye van a licitet kedvelő gémerek polcán is. Ez az a játék, ami ünnepli, a főhelyre teszi a licitet. A legkiválóbb témát párosítja a mechanizmushoz. A műalkotások világa egyébként is úgy él a fejünkben, mint az aukciók őshazája. Négy különböző rendszerű aukciós kört ismer a játék. Ennek köszönhetően a változatosság is garantált. Az a játékos lesz a győztes, aki a legtöbb pénzt gyűjti. A pénzkészletünket paravánokkal takarjuk el a többiek elől, de a játékmenet mégis erősen épít arra, hogy képesek legyünk számolni és átlátni, hogy a többiek, hogy állnak. A játék meglepő mélységeket tartogat, ahhoz képest, hogy fél órában lejátszható és a kártyái fantasztikusak. Valódi festők műalkotásait álmodták a lapokra, amik nagyon különleges hangulatot árasztanak, Soha nem érez az ember holt időt, mert mindig van lehetőség a festmények mondanivalóján töprengeni, ha kipasszoltunk egy licitből.
Nagyfeszültség: Egy összetett „egész estés” euro játék, sokat elmond róla, hogy 2004-ben jelent meg, de még ma is sokan játszák és szeretik. A Power Grid egy olyan gazdasági társasjáték, amiben a játékosok egy-egy áramszolgáltató élén igyekeznek városokat villamos energiával ellátni. A fordulók során a résztvevők különböző erőműveket szereznek aukciókon és erőforrásokat vásárolnak, hogy áramot tudjanak termelni. Városokat kötnek be az elektromos hálózatukba, hogy azok áramhoz jussanak az erőműveikből. A végén az a játékos nyer, aki a legtöbb várost látja el sikeresen.
Bevallom sokáig idegenkedtem ettől a játéktól, mert a téma egy cseppet sem keltette fel az érdeklődésemet, de a sok pozitív vélemény hatására, amit olvastam; kipróbáltam. Őszintén nevezhetem kellemes csalódásnak. Több dologra használjuk a játékban a pénzt, mint erőforrást, ezért roppant fontos, hogy jól fektessük be. Ha túlságosan spórolunk, nem lesznek befektetéseink, amik kamatozhatnak, de ha túlköltekezünk, akkor a nyersanyagvásárlás és a hálózatépítés során nem marad mozgásterünk. A játék végtelen újrajátszhatóságot kínál, mert a játékostábla meglehetősen inhomogén, és nagyban befolyásolni fogja a stratégiánkat, hogy honnan kezdünk. De mégsem található jobb vagy gyengébb kezdőpont, mindenhonnan lehetséges nyerni. A licit és a hálózatfejlesztés is az egekbe emeli az interakció mértékét. Az interakció itt nem csak azt jeleni, hogy teljes erőből küzdünk és megpróbáljuk egymást legyűrni, hanem sokszor azt, hogy két játékos hallgatólagosan összefog és teret enged egymásnak, hogy a többiekkel szemben erősebbek lehessenek. Egy kritikát is megemlítek: a játék szabályrendszere nem kellőképp áramvonalas. Legalább egy játékosnak alaposan kell ismernie a sok adminisztratív lépést, hogy jól végig vezesse a többieket, akik így csak a döntéseikre fókuszálhatnak.
Felkelő Nap (és Blood Rage és Dűne Impérium): A licit a háborús diplomáciai játékokban is megjelenik. A Trónok harca társasjáték verziójában is fontos szerepe van, hogy a hatalom tokenjeinket melyik sávon hogyan hasznosítjuk, illetve titkosan teszünk felajánlásokat a vadak támadásának elhárítására is, de a mai példámban Eric M. Lang játékait és a Dűne Impériumot választottam, hogy a licit megjelenését a harcban is megnézhessük. A Rising Sun csatáiban: Az érintett játékosok az összes érméjüket tegyék a klánparavánjuk mögé, és a háborúlapka különböző háborús előnyeire tegyék le azokat. Ezt egyszerre és titokban hajtsa végre mindenki. A játékosok bármennyi érmét tehetnek az egyes helyekre (akár nullát is), annak megfelelően, hogy melyik előnyt/előnyöket szeretnék megszerezni. Egy-egy csatában öt dolgot értékelünk. Mindegyiknek fontos szerepe lehet a játékos stratégiájában. Így kap fontos szerepet a titkos licit.
Szándékosan nem a Dűne Impériumot vagy a Blood Rage-t választottam ehhez a részhez jó példának, mivel mindkét játékról az a közmegegyezés, hogy inkább euro-k semmint harci játékok. De szeretnék szót ejteni a kártyavezérelt harcrendszerükről. Mindkét játéknál felvonultatjuk az egységeinket a csatatéren, de a csatában még titkosan kártyákat játszhatunk ki, hogy ezzel módosítjuk a harcosaink erejét. Ez a működési elv az Ys[1] című 2004-es játék mechanizmusára emlékeztet. A licitem egyik része nyilvános, a másik része titkos. Nagyon kedvelem ezt a harcrendszert, sokkal több tervezést és gondolkodást sejtek mögötte, mint egy dobókockavezérelt csata mögött.
Ez a lista nem lehet teljes egy licit mechanizmust aktívan használó ameri játék nélkül! Sajnos azonban nem találtam jó példát, hogy beleírjam a cikkbe, ezért a kedves olvasóimra kell hagyatkoznom.
Gyertek és írjátok meg, hogy a történetvezérelt játékokban, hol és hogyan jelenik meg a licit!
Véleményed, hozzáfűzni valód van? Mondd el kommentben! Mondjátok el, hogy Ti melyik licitálós játékot szerepeltettétek volna a parti, családi, euro és a diplomáciai kategóriákban az említettek helyett, mellet? Vagy kérdezzétek meg, hogy miért nem jött szóba a Nidavellír? ?
