Elindítunk egy új sorozatot. Híres társasjátéktervezők ismert és kevésbé ismert munkáit vesszük sorra. Elsőként az euro-game egyik legismertebb és talán legmegosztóbb dizájnerét választottuk. (Van aki ennyiből is kitalálta, hogy kiről lehet szó!?) Eláruljuk még, hogy Németország szülötte, főállásban iskolaigazgatóként dolgozik, a jelek szerint a kedvenc alkatrésze a dobókocka és sokszor dolgozik együtt a Queen Games kiadóval. Megosztó szerző, mert sok játékáról elmondható, hogy a téma csak díszlet és a mechanizmusok jóval nagyobb hangsúlyt kapnak. De ebben a „száraz” stílusban, talán Ő a legnagyobb. -Igen! A helyes megfejtés Stefan Feld.
Ma öt játékot válogattunk tőle. Igyekeztünk nem a legismertebb és a legfrissebb darabokat felsorolni, hogy a gémer közösség is találhasson egy-egy olyan címet, ami eddig elment a radar alatt. Ami ma kimarad: The Castles of Burgundy (annyira ismert és „kötelező darab”, hogy a gémereknek sok újat nem mondhatunk vele, Kokopelli (a Tesco akció miatt nagyon sokakhoz eljutott), és a Bonfire (megjelent már róla egy kiváló ismertető egy kolléga tollából). A mi listánk:
1.: Rialto: rögtön egy kivételes darabbal indítunk. Ez egy olyan Feld játék, ami nem használ dobókockákat. A játék kártyavezérelt mechanizmusokra épít. Velencében járunk és tanácstagokat igyekszünk delegálni és épületeket építünk, de a történet itt alig érzékelhető. A fordulók három fázisra oszlanak. Draft: itt egy-egy 8 kártyából álló készletet választ minden játékos, a kezdeményezési sávon elfoglalt helye szerinti sorrendben. Akciók: kártyákat játszunk ki és végrehajtjuk a hatásukat. Hat féle kártya van. Létezik olyan, ami mindenképp akcióhoz juttat minket, de van olyan is, amivel egy rejtett licitbe szállunk be és csak a legtöbb egyforma lapot kijátszó játékos cselekedhet. Épületek aktiválása: lesz a játékban egy minimális motorépítés az épületlapkáinknak köszönhetően. A partik izgalmait inkább a döntések hozzák, mint az átélhető tematika. A játék elején még nem lesz teljesen tisztázott, hogy miért-mennyi győzelmi pontot tudunk majd írni. Ez nagy újrajátszhatóságot és szabad folyást biztosít a játéknak. Egyetlen hátránya, hogy nem ajánlott két fővel. Ketten csak egy fiktív harmadik játékos beiktatásával lehet vele játszani. A leginkább szerzőre jellemző vonása, hogy nem hanyagolhatjuk el a játékossorrendet. Ha lemaradunk a kezdeményezésben, sokat veszíthetünk. Sajnos nem kapható, de New York címen a reimplementációja bekerült a City collecion-be és megvásárolható a Queen Games-nél.
2.: La Isla: még egy darab, ami újjászületik a Város Kollekcióban. A La Isla témája, hogy egy eddig ismeretlen és érintetlen szigeten kell vadállatokat befogni és tudományos kutatásokat végezni. Ez a 2023-as ízlésnek már nem elég PC (szinte úgy érezhetjük, a parti során, hogy vadászunk), ezért az újrakiadás egy 1950-es évekbeli tematikával öltözteti fel a játékot, ahol Bécs városában fogunk kémelhárítókként vadászni idegen ügynökökre. A mechanizmus a Rialtohoz hasonlóan kártyavezérelt, de a lapjainkat itt egészen máshogy játsszuk ki. A körök elején a játékosok titokban választanak három akciókártyát a személyes paklijukból. Ezek a kártyák határozzák meg, hogy milyen cselekvéseket hajthatnak végre az adott körben. Az akciók között szerepel új területek felfedezése, állatok befogása, kutatás vagy speciális képességkártyák megszerzése. Euros intelligenciával jeleníti meg a területszerzést mint játékmechanizmust. Egy dekoratív moduláris tábla segíti az újrajátszhatóságot. Ha tanítják a játékot maximum ¼ óra alatt meg lehet ismerkedni a szabályaival, egy partit lejátszani pedig 45-60 perc. Az élmény viszont jóval nagyobb, mint amit a befektetett idő és energia sejtet. Ha valaki nem ragaszkodik nagyon a hangsúlyosan érvényesülő témához, szívből ajánljuk!
3.: Merlin: az első cím a listán, ami kapott hazai megjelenést. Ez a Feld játékok esetében másodlagos szempontnak tekinthető, mert mindegyik (?) nyelvfüggetlen. Abban is az első cím a listán, hogy itt megjelenik Feld védjegye, az okos kockahasználat. A Kerekasztal mondakörről egy féle mechanizmusra asszociálhatunk, a rondellára. A nagy asztalt nem 150 szék veszi körül, mint a mondában szereplőt, csak 24. Ezek közül választhatunk helyet a lovagunknak, úgy, hogy annyit lépünk, amennyit a lovagkockáinkkal kidobtunk. Persze, lesz lehetőségünk ezt módosítani. Van egy nem saját színű kockánk is, azzal pedig Merlin figuráját léptethetjük az asztal körül és ő is képes cselekedni a nevünkben. A játék jellemzője, hogy még a Feld darabokkal összevetve is szolidan jelenik meg a tematika, de cserébe rengeteg kiegészítő és nagyon szép illusztrációk kárpótolnak. Az eredeti kiadó a Queen Games, készített belőle Big Box kiadást is. Magyarul már csak elvétve lehet megtalálni a webáruházak kínálatában, de használtan rendszeresen felbukkan viszonylag méltányos áron. A BGG felhasználói eddig 3,08-as összetettséget szavaztak neki, amit a szerkesztőségünk a gémer alsó kategóriának vesz. Ezt az összetettséget még lehet a kiegészítőkkel fokozni, de önmagában is jól játszható darab. 2-4 játékos részére másfél órás küzdelmet ígér, a győztes pedig Artúr király utódja lesz a trónon.
4.: The Oracle of Delphi: itt semmilyen panaszunk nem lehet a tematikára! Nagyon jól átélhető ízelítőt kapunk a görög mitológiából. Ez a játék nagyon sokat vállal. Van benne fogd és vidd mechanizmus, harc, pontról pontra mozgás, dobókockamenedzsment eltérő játékosképességek és még egy kis próba szerencse elem is, de ebből a sok féle mechanizmusból egy nagyon szerethető elegyet hoz létre. Nem csak a többi Feld címmel összevetve, hanem általánosságban is elmondható, hogy kiválóan tematizált. Mítikus szörnyekkel küzdhetünk, az egyes istenek kegyeit keressük, áldozatokat mutatunk be a templomaikban, kolosszusokat emelünk, és ami a legjobb: versenyzünk egymással! Mindenki 12 céllapkával kezdi a játékot és aki először teljesíti az összeset győz! Ami nagyon kellemes csalódás volt, hogy a sok féle mechanizmus ellenére a szabálytanulás itt sem tartott 20 percnél hosszabb ideig. Ez a játék az igazi rejtett gyöngyszem, kevesen ismerik, a BGG pontja is átlagosak, de igazán kiemelkedő cím! Az ismertségét és az elterjedését viszont nem segíti, hogy csak külföldön kapható aránylag magas áron.
5.: Carpe Diem: ez nem más, mint egy Carcassonne gémereknek. Ugyanúgy négyzetlapkákat helyezünk le, de sokkal jobban számolhatóak a pontozási lehetőségek. A lapkákat nem húzzuk, hanem draftoljuk egy rondel mechanizmus segítségével. Minden játékos saját magának építi a városát, egy előre kiosztott négyszögbe. (Az előre megkapott keret egyedi játék végi célokat fog adni.) A Carcassonne-hoz képes sokkal kevésbé kaotikus, így négyen játszva is tervezhető marad, bár megítélésünk szerint ketten a legjobb. A lapkalehelyezésen felül van benne egy kis erőforrásgazdálkodás, hogy komplexebb élményt tudjon nyújtani, ez is jól működik, nem bonyolítja el a játékot. Elsősorban azoknak ajánljuk, akik szeretik a Carcassonne-t, de vágynak egy jobban számolható gémerebb darabra. Téma viszont még nyomokban sincs benne, bármi más is lehetne az illusztrációkon. A többivel ellentétben ez a darab könnyen elérhető. Több webshop is kínálja, a mai átlaghoz mérten kedvező áron. (Ha valaki tematikus római kori élményre vágyik inkább a Hannibal & Hamilcar-t ajánljuk.)
5+1.: Amsterdam: lapunk már részletesen bemutatta. Nagyszerű, egész estés darabnak tartjuk. Tematikus és kiváló mechanikák vannak benne. Nagyon jól használja a tablóépítést és a dobókockamenedzsmentet. A többször említett City Collection második darabja! Minden ízében Feld, egyedül az ára emlékeztet egy Lacerda játékra.
Mi maradt ki a cikkből? Legyen Feld 2? Ki legyen a következő szerző ebben a rovatban? Ti érzitek a tematikát a Carpe Diem-ben? Ha ötletetek, véleményetek van, írjátok meg kommentben!
A Dice & Decks nevében köszönjük Attilának, hogy szinte mindegyik cikkben említett játék tesztelésénél aktívan közreműködött, szabálytanítással és játékostársként!
